Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 377 felolvasta, számos plébániatörténet jelent meg többnyire lelkes egyházi férfiak tollából, akik komoly tudományos igények nélkül elsősorban híveik épülésére idézték fel egyházközségük tanulságos múltját. Űjabban az egyes egyház- megyei központoktól kiadott kis monográfiái feldolgozások érdemelnek különösebb figyelmet. De van a plébániakutatásnak és történetírásnak más vonatkozása is. Újabban fellendült és új utakon jár a helytörténeti kutatás. A falu, a szülőföld, a nép, a parasztság iránt nyilvánul meg nagymértékben a kutatószellem érdeklődése. Az irányzatnak úgy hazai, mint különösen külföldi viszonylatban igen fejlett irodalma van, melyben kiváló módszertani munkákat is találunk. Sajnos azonban, gyakran módszeres felkészültség hiánya, máskor egyoldalú szemlélet elfogultsága miatt, nem egészen mintaszerű alkotások látnak napvilágot. Ennek az irányzatnak józan és egészséges törekvését a plébániatörténetírásnak is fel kell használni. Indokolt tehát egy olyan módszertani értekezésnek a megjelentetése, amely a plébániatörténet sikeres megírásához a modern történetírás fejlettségének megfelelő tudományos megalapozottságú eligazítást ad. Ezért örömmel köszöntjük Vanyó szép munkáját, amely eredetileg a Regnum egyháztörténeti évkönyv legújabb számában jelent meg. A munka hat fejezetre oszlik, amelyek közül a III. és a IV. teszi ki a tárgyalás derekát. A III. fejezet a plébániatörténetírás forrásairól, az anyaggyűjtésről és az idevágó irodalomról szól részletesen. Igen megszívlelendő utasításokat ad a plébániai levéltár és irattár kezeléséhez, megőrzéséhez, noha ezek a részek némileg kiesnek a munka kereteiből. A következő fejezet a plébániatörténet feldolgozását tárgyalja. Megadja a plébánia életének feldolgozásához szükséges elveket és gyakorlati utasításokat. A könnyebb áttekintés végett ajánlja a tárgyszerint csoportosított fejezeten belül a fejlődés vizsgálatát és feltüntetését. Az egész feldolgozásnak mintegy a hátterét kell, hogy alkossa a helyi természeti viszonyok, adottságok, a táj, a település szemléltető képének megrajzolása. Majd következik a plébánia külső életének ismertetése, a templom és egyéb istentiszteleti helyek és emlékek és azok berendezésének leírása és története, a papságnak, elsősorban a plébános egyéniségének és működésének történeti szemüvegen át való szemlélése, a hívek sokoldalú adottságának és lelkivilágának gondos vizsgálata, az istentisztelet és a valláserkölcsi élet lemérése, a koronként változó ájtatosságok hatásának feltüntetése, végül a művelődési viszonyok áttekintése. Amikor az egyház pedagógiai munkáját ismertetjük a lelkekben, a családban és a társadalomban, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, amit a helység szociális és karitatív jellegű tevékenységében fejtett ki. Vanyó munkáját a mindvégig széles alapon való mozgás, a hazai és külföldi irodalomnak szinte hiánytalan ismerete, tisztánlátás, éber megfigyelés és a kérdések teljes felölelése jellemzi. Aki plébániatörténetet akar írni, nem nélkülözheti ezt a nagy gonddal megírt könyvet, de nagy haszonnal forgathatják mindazok, akik általában egyháztörténelemmel foglalkoznak. Galia Ferenc.
