Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
376 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN középkori scholát ismerteti széles alapon, a másik a trentói zsinat és a katolikus megújhodás keltette skolasztikus felvirágzásról szól. Előadásában a genetikus módszert követi : felfedi a középkori gondolkodás távolabbi gyökérszálait és a történeti hatások figyelembevételével átvezeti az olvasót a fejlődés fontosabb mozzanatain a kiteljesedés virágzó koráig, majd levezeti a hanyatlás mélypontjáig. Híven ismerteti nemcsak a schola lényegét, hanem a benne jelentkező áramlatokat, a kiemelkedőbb képviselőket és szellemi hatásokat is. Az irodalmat jól ismeri és ügyesen asszimilálja. Nyelvezete eleven, filozófiailag szabatos és magyaros. A munkás szerző elismerésreméltó érdeme, hogy mind a két korszakkal kapcsolatban párhuzamosan a magyar vonatkozások történetét is adja. A középkori skolasztikus műveltségünkről tárgyalva ismerteti tudományos életünk tényezőit és emlékeit, a külföldi iskolajárást, végül a skolasztikus bölcselet magyar irodalmi művelőit. Ebben a részben módjában volt felhasználni több magyar kutató, főképen Békefi, Ibrányi, Gábriel, Kühár, Horváth, Veress, Pintér értékes részeredményeit, azonban sok helyet a rések betöltésének és a külföldi vonatkozások kibogozásának és bekapcsolásának a munkája a szerzőre maradt. A második részben Pázmány filozófiai munkásságának méltatása a maga rövidségében is kielégítően mutatja be a skolasztikus bölcselet legnagyobb, talán egyedüli nagy magyar képviselőjét. A magyar rész ismertetése szinte a tanügyi és művelődéstörténeti állapotok megrajzolásában merül ki. Ennek nem a szerző az oka, hanem a történeti helyzet, mely a meglepő nagy hazai tudományos virágzás mellett sem mutat fel oly irodalmi nagyságokat, mint Pázmány. Azt a történeti alapot nélkülöző értesítést, hogy a mohácsi csatában ötszáz pécsi egyetemi hallgató vett részt, már Brodarics váci püspök is említi. A pozsonyi egyetem megerősítését nem II. Piustól, hanem utódjától, II. Páltól szerezte meg Mátyás király. Ezeket a kisebb elírásokat nem azért emeltük ki, hogy a mű általános értékét csökkentsük, hanem csupán azért, hogy ezzel is dokumentákjuk azt, hogy a szép szintézist figyelemmel és érdeklődéssel olvastuk. Kívánjuk, hogy a szerző, aki aránylag fiatalon a magyar egyháztörténelemnek nagymunkabírású, szélesskálájú munkása, a következő kötetek megjelentetésével folytassa tervbe vett tudománytörténeti célkitűzéseinek szerencsés megvalósítását. Galla Ferenc. Vanyó Tihamér: A plébániatörténetírás módszertana. Pannonhalma,1942. Ha a plébániát, az egyházközséget úgy tekintjük, mint az egyetemes egyház élő szervezetének legkisebb egységét, sejtjét, már egyben rámutattunk a plébániatörténetírás jogosultságára és jelentőségére is. A jól megírt plébániatörténetek nemcsak az egyházmegyék múltjának tökéletesebb megismeréséhez, hanem egy-egy földrajzilag vagy vallásilag összefüggő terület, ország, nép megkövült szellemi arculatának teljesebb megrajzolásához is hozzájárulnak. Azóta, hogy Mohi Adolf a tatai és Chobot Ferenc a Váci Egyházmegye Történeti Névtárának nagyszorgalmú szerzője a romhányi plébánia történetét megírta és ez utóbbi értekezését a Szent István-Társulat irodalmi osztályában
