Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Orbán László: Definiálta-e a trentói zsinat, hogy a szentségek okozzák a kegyelmet?
348 ORBÁN LÁSZLÓ hozzáteszi azonban, hogy ez esetben a «causa» szó tágabb értelemben «extenso nomine» veendő.1 Maga e helyütt még nem foglal állást, később azonban a Breviloquiumban már határozottan megszentelő erőt tulajdonít magának a szentségnek,1 2 mégpedig az utóbbi nézet értelmében. Szent Tamás elveti a «causa sine qua non» elméletet s elsőben az «orna- tus»-ra vonatkozóan valósító oksági, a kegyelemre vonatkozóan pedig dispositiv oksági hatékonyságot tulajdonít a szentségeknek.3 Később De Veritate q. 27 a. 4 véleményt változtat, melyhez következetesen a Summában is tanítja, hogy a szentség mint eszköz-ok (causa instrumentális) közvetlenül éri és közvetíti a kegyelmet.4 Szent Tamás közvetlen tanítványai jobbára a Doctor Angelicus első nézetéhez ragaszkodnak, Caietanus azonban síkraszáll a mellett, hogy Szent Tamás megállapodott véleménye az, mely szerint a szentségek mint eszköz-ok, az Isten pedig mint mester-ok (causa principalis) közlik a kegyelmet s ezt a véleményt magáévá teszi.5 6 Elmellőzve néhány teológust, kik a következő időben a már említett véleményeket variálták, említést érdemel Melchior Canus nézete, aki egyebekben nemcsak kortársa, hanem teológusa is volt a trentói zsinatnak. Canus vallja, hogy a szentségek erkölcsi eszköz-okai a kegyelemnek : «sacramenta esse causas efficientes instrumentales nostrae salutis, gratiae et iustitiae, loquendo de causa morali.» Visszatérve fenti szillogizmusunk második praemissájához, a felhozott példákból eléggé kitűnik, mennyire különböző módon értelmezték a zsinat előtti és korabeli hittudósok a szentség és kegyelem viszonyát. Megjegyezzük még, hogy azok is, akik tagadták a szentségek valósító oksági hatékonyságát a kegyelemre vonatkozóan, azok is, akik állították, egyaránt sűrűn használták a continere, conferre, dari gratiam per sacramenta kifejezéseket. Úgy hisszük, ezekután nem minden érvény nélkül való következtetésünk konklúziója : magából a tényből, hogy a zsinat ezeket a kifejezéseket használta, a szentségek valósító oksági kegyelemközlésére vonatkozóan semmit sem lehet meg1 Szent Bonaventura Kommentárjában IV. d. 1, a. unica, q. 3. 2 Pars VI. cap. 1, num. 3. 3 «Ex sacramentis duo consequuntur in anima. Unum, quod est sacramentum et res, sicut character, vel aliquis ornatus animae in sacramentis in quibus non imprimitur character, aliud quod est res tantum, sicut gratia. Respectu ergo primi effectus sunt sacramenta causae aliquo modo efficientes ; sed respectu secundi sunt causae disponentes ...» Comm, in libros Sent., q. 1. 4 «Est in sacramentis quaedam instrumentális virtus ad inducendum gratiam, quae est sacramenti effectus proportionata instrumento : non permanens quidem, sed transiens, sicut instrumentum nisi a principali agente motum, non operatur» Summa, 3, q 62, a. 4 — conclusio. Teljesen azonban mégsem következetes Szent Tamás, mert a következő Quaestioban (63, a. 4. ad 1.) s egyebütt is néha úgy látszik, mintha tétováznék s vissza-visszatérne első nézetéhez (Cf. 3, q. 84 a. 1. ad 3; De veritate, q. 27 a. 7). 6 In 3, q. 62 a. 1.
