Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Orbán László: Definiálta-e a trentói zsinat, hogy a szentségek okozzák a kegyelmet?
A TRENTÓI ZSINAT ÉS A SZENTSÉGEK 349 állapítani, annál is inkább, mert mint a kánonok dogmatörténeti vizsgálatánál láttuk, a zsinat egyik irányban sem nyilvánította szándékát, olyannyira, hogy a kérdés a tárgyalások folyamán szóba sem került. A fentebb megállapítottak alátámasztására és egyben az egész tanulmány koronájaként felállítjuk a második szillogizmust : Olyan kérdésekről, amelyek nem tartoztak szorosan a tárgyhoz s amelyek salva fide szabad vita tárgyát képezhették, a zsinatnak eleve nem volt szándékában definitiv döntést hozni. Márpedig a szentségek kegyelmi hatékonysági módjának kérdése ilyen volt. Következőleg a Tridentinum e kérdésre vonatkozóan semmit sem definiált. A második praemissa dolgozatunk folyamán minden részében bizonyítottnak látszik. Az első pedig a zsinat kezdetén lefektetett irányelv szószerinti fordítása : «. . . quaestiones, quae ad rem non faciunt et de quibus salva fide in utramque partem disceptari potest. . . devitetis».1 Oksági értelemben közlik-e tehát a szentségek a kegyelmet? Minden bizonnyal. De vizsgálatunk tárgya nem ez volt. Fizikai vagy erkölcsi jellege van-e a szentségek kegyelemokozó hatékonyságának? Ez a vita plane kívül esik tanulmányunk keretein. Dogmatörténeti kutatásunk végső megállapítása mindössze ennyi: Jóllehet teljes bizonyossággal nem lehet eldönteni, a fentiek alapján kétségkívül valószínűbbnek látszik, hogy a trentói zsinat a szentségek és kegyelem ok-okozati viszonyáról semmit nem definiált s nem is volt szándékában. A szentségek valósító oksági értelemben vett kegyelmi hatékonysága tehát máig sem hittétel, melyet fide divina elfogadni tartozunk, bár a trentói zsinat utáni teológusok körében szinte teljesen általánossá vált a vélemény, hogy a szentségek nemcsak feltételei, hanem okai is a kegyelemnek. Orbán László 1 Monitum a zsinati teológusokhoz, cf. Concilium Tridentinum, ed. cit., tom. V. p. 862.
