Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
270 KONTOR LAJOS A jezsuiták már kezdetben célul tűzték ki a zsidók megtérítését s már Rómában néhány zsidó származásút vettek fel. Maga Szent Ignác is vett fel zsidószármazásút (Giovanni Battista Romano). Még több zsidó került a rendbe Spanyolországban s közülük Lainez Jakab nagy szerepet vitt a trienti zsinaton s 1558-ban a rend generálisa lett. A zsidók felvétele miatt azonban a spanyol udvar és nemesség kezdett elhidegülni a renddel szemben s emiatt viták keletkeztek a renden belül is. Már Szent Ignác életében mutatkoztak emiatt nehézségek s 1553-ban egy hozzá intézett kérdésre azt a választ küldette, hogy «ő nincs meggyőződve arról, hogy az újkeresztények kizárása a rendből Isten akarata lenne, de azt gondolja, hogy ilyen jelöltek felvételénél helyénvaló a legnagyobb elővigyázat. Ha ott (Spanyolországban) az udvar hangulata miatt nem kívánatos őket felvenni, küldjék őket ide (Rómába), feltéve, hogy használható emeberek. Itt nem nézik annyira, hogy az ember milyen fajból való, feltéve, hogy egyébként rendes ember, amint az előkelő származás sem használ, ha a többi feltétel hiányzik». Szent Ignác különben az «Examen generale» kérdései közé felvette, hogy a felvételt kérő zsidó-, vagy mohamedán-származású-e, de a zsidó-származást nem nyilvánította akadálynak. Nem tiltotta meg Szent Ignác a zsidószármazásúak felvételét a portugál provinciálishoz 1554-ben intézett levelében sem, bár hangsúlyozta, hogy «a származás ugyan nem akadály, de mégis szükséges körültekintően eljárni, mert gyakran előfordul, hogy közöttük később nemkívánatos jellemek mutatkoznak». Az előbb említett zsidószármazású generális, Lainez Jakab, igen enyhe volt a zsidószármazásúak felvételénél s «beképzelt előítéleteken nyugvó származási hiba miatt» nem utasított el minden jelöltet. Ez nehéz helyzetbe hozta a rendet Spanyolországban, mert a felvett újkeresztények belső nyugtalanságot idéztek elő a rendben. Megemlíti Browe, hogy pl. a kastiliai provinciában a rend alkotmányváltoztatását sürgető 27 páter körül 25 zsidószármazású volt. Ez a magatartás 1592-ben arra késztette a rend generálisát, hogy Spanyolországban megtiltsa az újkeresztényeknek a rendbe való felvételét. Még erélyesebb volt az 1593-ban Rómában egybegyűlt kongresszus, amely a zsidószármazású jezsuita bíboros, Toletus fáradozásai ellenére a tilalmat kiterjesztette az egész társaságra. Ez a határozat a másik irányban borította fel a helyzetet. Alaptalan származási híresztelések elegendők voltak ahhoz, hogy sorra bocsássák el a rendtagokat, mire a spanyol provincia 1608-ban azt kérte a congregatio generalis-tól, hogy a tilalmat szüntesse meg, vagy legalább is enyhítse. A congregatio ugyan nem helyezte hatályon kívül a tilalmat, de enyhítette annyiban, hogy a származás teljes igazolását csak olyan jelölteknél hagyta meg, akiknek közismerten «infamis» ősei voltak. Másoknál elegendő volt a keresztény származásnak ötödfokig való kimutatása, de ezt az eljárást bizalmasan és a hozzátartozók kímélésével folytatták. Ezt a határozatot azután keresztülvitték s a közismerten zsidószármazásukat akkor sem vették fel, ha «őseik tizenhatodízig már jó keresztények voltak», vagy «ha két bíboros volt is már a családban». Dispen- zációt csak a pápa adhatott. XIII. Leo 1886-ban élt is ezzel a jogával sdispen-
