Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
A ZSIDÓK, A MEGKERESZTELT ZSIDÓK ÉS UTÓDAIK HELYZETE 271 zált egy anyai ágon zsidószármazású jelöltet. Az 1923-ban tartott kongresszus ezt az enyhítést azután törvényerőre emelte s eszerint, akinek atyja, nagyatyja, dédatyja katolikus volt, felvehető, tekintet nélkül anyja származására. Másoknak a generális dispenzációt adhat, enélkül azonban a felvétel meg nem engedett, de nem érvénytelen. Tanulmánya végén összefoglalás-t ad a szerző s megállapítja, hogy az ókorban és a középkorban a megkeresztelt zsidók sem tényleg, sem jogilag nem voltak hátrább, mint az őskeresztények, legfeljebb próbaidőt töltöttek ki, mielőtt a klérusba kerülhettek. Soha nem kellett az utódoknak amiatt bűnhődni, hogy zsidóktól származtak s azt a keveset, aki az Egyház szolgálatára jelentkezett, ugyanazokkal a feltételekkel vették fel és juttatták egyházi hivatalhoz, mint az őskeresztényeket. Ennek ellenére a zsidószármazásúak nem játszottak szerepet Olasz-, Francia-, Németországban és Angliában s csak kevés jelentéktelen püspök, teológus, hitszónok került ki közülük. A sok rendalapító között nem akad egyetlen zsidószármazású sem. Spanyolországban ellenben, ahol sokan kerültek közülük a klérusba, többen szerepeltek az egyházi és a világi életben és sokan értek el befolyásos tisztségeket. A harc ellenük Spanyolországban kezdődött meg a 14. század végén, amikor ezrek és ezrek vették fel kényszerből a kereszténységet, anélkül hogy keresztényekké váltak volna, sőt gyűlölet halmozódott fel bennük a kereszténységgel szemben. Azt a megvetést, amit a nép azelőtt a zsidók iránt érzett, most átvitték a megkereszteltekre, akikben nem bíztak s a zsidó hit titkos követőinek tartották továbbra is őket. Még jobban fokozták a megkereszteltek ellen ezt a hangulatot azok, akik üzletileg és társadalmilag kihasználták a megkeresztelkedést, tekintélyes családokba nősültek vagy befolyásos állami, illetőleg egyházi állásokat szereztek. így uralkodhattak az őskeresztényeken, sőt el is nyomhatták, legalább is propagandájukkal bosz- szanthatták őket. Ez az ellentét azután néha üldözésekben robbant ki. A 15. század közepe táján kezdték a zsidókat az állami hivatalokból eltávolítani. Amikor pedig már sokan vétették fel magukat a klérusba s titkos vagy nyílt üzelmeket vagy tévtanokat vittek az Egyházba, lassankint az egyházi méltóságokból is kizárták őket. Először az általános jognak megfelelően a hitetlenség miatt elitéltek utódait zárták el a klérusba való felvétel elől, majd — bár fokozatosan — a többieket is. Ezt a káptalanok kezdték meg, amikor arra kötelezték magukat, hogy nem vesznek fel zsidószármazásút, vagy legalább is nem engedik tekintélyesebb tisztségekbe jutni őket s ezeket a határozatokat azután Rómában is jóváhagyatták. Erre az útra léptek a szerzetesrendek is, mert kezdték érezni, hogy tekintélyüknek és hírnevüknek ártanak a megvetett zsidó-sarjak, akik a rendben belső nyugtalanságot idéznek elő, sőt a rend szellemét is veszélyeztetik. A zsidószármazásúak kizárásának kimondása előtt igen sok kísérlet történt, hogy ők az állam és az Egyház egyenrangú tagjai lehessenek, származásukat idővel elfelejtsék, így jó polgárokká és jó keresztényekké válhassanak.
