Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
A ZSIDÓK, A MEGKERESZTELT ZSIDÓK ÉS UTÓDAIK HELYZETE 269 felvételt kérőt, akinek ősei között dédapáig zsidó volt, visszautasítson s kimondta, hogy azok, akik már fogadalmat tettek, nem nyerhetnek el tisztségeket. Hasonló jogot adott a pápa a sevillai konventnek, amit V. Pál 1611-ben megújított. Ugyanezt a jogot megkapta 1596-ban a portugál provincia s azt 1608-ban megújították. Az egész dominikánus-rendre szóló érvénnyel a 18. századig nem adtak ki olyan rendelkezést, amely a zsidószármazásúak és utódaik felvételét megtiltotta volna s adatok bizonyítják, hogy pl. Olaszországban a 16. században több volt zsidó lépett a rendbe, sőt egyet közülük (Alexander de Franciscis) Vili. Kelemen pápa Forli püspöki székébe emelt. Elsőízben XIII. Benedek adott ki 1728-ban általános tilalmat, amely azonban csak a megkeresztelt zsidókra vonatkozott, utódaikra nem. Ez a rendelkezés megtiltotta, hogy megkeresztelt zsidót vagy mohamedánt a dominikánusok 1., 2. és 3. rendjébe alapos vizsgálat nélkül mint noviciust vagy tanulót felvegyenek. Felvételük és fogadalomra bocsátásuk a generalis-magister elhatározásától függ, neki azonban csak alapos és jól megfontolt indokok alapján szabad az engedélyt megadni. Ez a rendelkezés benne van a rend 1932-ben kiadott konstituciójában is. A ferencrendiek a középkorban nehézség nélkül vettek fel zsidókat. A leghíresebb közülük Alfons de Spina (meghalt 1491-ben), aki könyvet írt korábbi hitsorsosai ellen és az új keresztények felett mint inkvizitor is ítélkezett. Az első korlátozó rendelkezéseket VII. Kelemen adta ki 1525-ben. A pápa a zsidószármazásúak felvételét nem tiltotta meg, csak éppen a pre- laturákból és a rend hitszónoki tevékenységéből zárta ki azokat, akik atyai vagy anyai ágon negyedízig olyan zsidótól származtak, akiket az inkvizíció elítélt. Ezeket a korlátozásokat III. Gyula pápa már 1550-ben hatálytalanította, de IV. Pál és IV. Pius (1557, 1559) újraélesztette őket. V. Pius 1571- ben enyhített a korlátozásokon s a zsidószármazást anyai ágon csak másod-, apai ágon pedig első fokig minősítette akadálynak, de a tilalmat kiterjesztette már a felszentelésre is. Ugyanakkor kijelentette a pápa, hogy mindegyik megkeresztelt zsidó, ha csak nem elítélttől származik, a rendben egyenrangú, «minthogy a megkeresztelés után különbséget tenni nem szabad». XIII. Ger- ge'y 1583-ban visszatért IV. Pál szigorúbb konstituciójához s ezt megújították 1593-ban és 1642-ben. Egyébként a rend különböző ágaiban e téren nem volt egyöntetűség. Végeredményben a 16. és 17. század folyamán Spanyol- és Olaszországban sok zsidószármazású tag került a rendbe. A ferencrendiek 2. rendjében a korlátozások nem voltak érvényben, még az inkvizíció által elítéltektől származó nők is felvehették a fátyolt s elöljárók is lehettek. (Az eremitákra vonatkozóan IV. Pius 1564-ben kifejezetten kimondotta, hogy a férfirendre kiadott korlátozó rendelkezések a nőkre nem érvényesek.) A teatinusok 1604-ben alkotott konstituciójában még nem szerepel a zsidószármazás, mint felvételi akadály, de már 1644-ben kimondták, hogy minden felvételt kérőnek apai és anyai ágon egyaránt be kell bizonyítani negyedízig a keresztény származást. Figyelemre méltó, hogy ezeket a korlátozásokat 1700-ban Német- és Franciaországra nézve érvénytelenítették.
