Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
268 KONTOR LAJOS országon kívül nem állítottak fel korlátokat a zsidók felvétele ellen. A bencések ezt annál inkább megtehették, mert nem volt olyan szervük, amely az összes rendházakat kötelezhette volna s az egyes apátságok, kongregációk önállóan járhattak el. Spanyolországban a valladolid-i apátság már a 16. században kimondotta, hogy zsidó- és mór-származásút nem vesz fel s ezt a rendelkezést a rendi szabályzat 1600. és 1701. évi átdolgozásánál is meghagyták. Portugáliában az 1628. évi szabályzat szerint a felvételnél a noviciushoz kérdést kellett intézni, hogy tisztavérű-e. Aki felvette a nem tisztavérű noviciust, excommu- nicatio-val bűnhődött s a felvétel érvénytelen volt. Több izgalom és harc volt az eddig említetteken kívül a késői középkor többi szerzetesrendjében, amelyekből sok prelátus, püspök és udvari gyóntató került ki s amely rendekbe éppen ezért előszeretettel léptek be a volt zsidók és mohamedánok. Ezek közé tartozott elsősorban a Szent Hieronymusról elnevezett eremiták rendje, amelynek alapítását XI. Gergely 1374-ben hagyta jóvá s amely rend a legtekintélyesebbek egyikévé fejlődött. A rendbe már kezdettől sok zsidószármazású lépett be s közöttük sok kiváló is akadt, de az 1486-ban tartott főkáptalan «a viták és nehézségek elkerülése végett» kimondotta, hogy nem vesz fel zsidószármazásúakat, a felvetteket azonban nem bocsátja el. A zsidószármazású rendtagok ebbe nem nyugodtak bele és sikerült is a spanyol király segítségével elérniök, hogy a határozatot hatálytalanítsák. A győzelmet azonban rövid ideig élvezhették, mert Izabella királyné bizottságot küldött ki a rend megvizsgálására, majd Rómában brève kibocsátást kérték, amely a zsidó- és mór-származásúak felvételét megtiltja s akit már felvettek, az prior, vicarius vagy gyóntató ne lehessen. VI. Sándor a brévét 1495-ben kiadta s abban megtiltotta, hogy a főkáptalan engedélye nélkül olyanokat felvegyenek, akik zsidóktól vagy másoktól származnak. A brève érvényét ahhoz kötötte a pápa, ha azt a rend elfogadja. Ez be is következett, a kedélyek azonban nem nyugodtak meg. Végül is a brève alkalmazásba került, annak rendelkezéseit 1729-ben megerősítették, sőt Portugáliában 1748-ban az összes zsidószármazá- súakra kiterjesztették. A dominikánusok a középkorban szívesen vettek fel zsidó-származásúa- kat s a zsidók térítésénél használták fel őket. Először 1496-ban a spanyol avilai konvent zárta ki a zsidókat s ezt a rendelkezést — minthogy ismét vettek fel zsidókat — III. Pál 1540-ben megújította. Az egész spanyol tartományra nem sikerült ezeket a rendelkezéseket kiterjeszteni, sőt még prior is lehetett a zsidószármazású, ha a választás egyhangú volt. A rendelkezések azonban sűrűn változtak, ami egyenetlenkedést támasztott a rendben s ez azt bizonyítja, hogy a dominikánusok között még mindig sok volt a zsidószármazású. Közben továbbszaporodott a zsidószármazású elöljárók és egyetemi tanárok száma, végül is az udvar kívánságára annyit kimondták, hogy a híres sala- manca-i kolostornak nem lehetnek zsidószármazású tagjai. Ezt a határozatot Vili. Kelemen 1600-ban jóváhagyta és kimondotta, hogy minden ellenkező felvétel semmis és érvénytelen. A sok botrány hatása alatt III. Pál 1542-ben «vivae vocis oraculo» felhatalmazta az aragoniai provinciát, hogy minden
