Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája

AZ ÓSEGYHÁZ MARIOLÓGIÁJA.

Az üldözések korának kereszténysége hivő lélekkel fogadta el az isteni kinyilatkoztatás vigasztaló «örömhírét», erőt merített annak egyes tanaiból, de még nem igen boncolgatta azokat : a fides quaerens intellectum későbbi nyugalmasabb időknek volt fenntartva. Ha mégis úgy tapasztaljuk, hogy a hittételeknek az értelem számára való megközelítése érdekében már az első három keresztény században is történtek itt-ott próbálkozások, sőt az apologéták, majd a különböző teológiai iskolák már-már tudománnyá fejlesztették a hitről és annak tartozékai, ról szóló tudnivalókat, mindezek a szárnypróbálgatások valamilyen adódó szükség kielégítésére jöttek létre és aligha volt egy esetben is az a céljuk, hogy l’art pour l’art teológiát űzzenek. Az üldözők jobb belátásra térítése indított egy Szent Justinus Martyrt arra a gondolatra, hogy az evangélium és a görög bölcselet közt párhuzamokat keressen ; a jogász háborodott fel Tertullianusban, amikor a keresztények ellen folytatott eljárások igazságtalanságát látta ; Szent Irenaeust a híveinek lelkét megzavaró alattomos tévelygések ösztönözték, hogy a hagyomány hamisítatlan tisztasága érdekében leleplezze a gnózis veszedelmeit ; Hippoly- tust is az újításoktól való félelem sarkalta, amikor a múlt kutatására szánta el magát. És így lehetne folytatni az Egyház egységét és régi szentségét féltő Szent Cyprianuson és az alexandriaiakon át egészen Lactantiusig e felsorolást : minden esetben kimutatható legtöbbjük munkáján az alkalomszerüség, amely kezükbe adta a tollat, de amely egyúttal körül is határolta írásaik tartalmát. Hogy mégis tud a dogmatörténet munkáikból elég sok és koruknál meg ritkaságuknál fogva annál értékesebb adatokat meríteni, az az élet sokrétűségén kívül, amely már abban a korban is számos esetben érintkezésbe jutott a vallás igazságaival, főként annak köszönhető, hogy egynémelyik író természeténél fogva közlékenyebb volt, nem szorítkozott tulajdonképpeni tárgyára, hanem kiterjeszkedett más kérdésekre is. Olyanféle munkák mint Origenes 7CEQL âgxeôv-ja, vagy Lactantius Institutiones-ei szinte kikívánkoznak már abból a korból és a IV. század elmélyedésre alkalmasabb viszonyai között született irodalmi virágkor termékeihez sorakoznak.1

1 Teológiai traktátusok helyett még akkor is inkább a régi bevált utat járta a legtöbb ókeresztény iró : az írásnak magyarázatához kapcsolta a tanítást. Az ókeresztény irodalom ismerői előtt nem kell hangoztatni, hogy