Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
ISTEN KÉPE ÉS HASONLATOSSÁGA AZ EGYHÁZBAN 129 pares, személyét nem joghatósági, hanem csak tiszteletbeli elsőség illeti meg. A püspökök arisztokratikus hatalmát azonban erősen korlátozza a. szinodális rendszer, mely szerint a pátriárka mellett az országos szinodus, a püspök melletti két tanács (káptalant az orthodoxia nem ismer) — és a plébános melletti két testület : epitrofia és eforia a püspöki, illetve papi munkát egészen liturgiái, szentségkiszolgáltatói térre szorítja vissza, minden más joghatósági, iskolai, vagyonjogi ügyet azonban magának sajátít ki. A szinodusokban laikusok vannak többségben, érthető tehát, hogy a politikai hatalom a maga javára és céljaira sajátította ki ennek ügykörét, több helyütt a patriarkátust Nagy Péter cár példájára meg is szüntetve.1 A katolikustól eltérő ilyetén egyházfogalom mögött helytelen szentháromságfogalom és téves krisztuseszme van, mely alapdogmák ferdülése szükségképpen magával hozza a reájuképülő egyház szervezeti hibáit és torzulásait is. A görög-keleti szentháromságtannak sarkalatos hibája a szentháromsági személyek összetartozásának lazítása : a Szentlélek eredése egyedül az Atyától a Fiú nélkül. A katolikus szentháromságfogalomban a Szentlélek az Atyától és Fiútól : Filioque származik, azaz Isten is értve szereti önmagát. Nálunk embereknél is az akarás utánamegy az értésnek, az ismeret megelőzi a szeretetet, így a Szent- háromságban is a Szentlélek, mint Istennek személyes szeretete szükségképpen két elvtől ered : az Atyától, mint végtelenül gazdag élettől és a Fiútól, mint örök bölcseségtől. A skizmatikus Szentháromság egysége meg van bontva : éppen a Szentlélek, akinek pünkösdi kiáradása az Egyház kezdete, eredetében el van szakítva a Fiútól, a megváltás valósítójától, nem csoda tehát, ha egyházképletük is nélkülözi az egység biztosítékát a monarchikus főt és a joghatósági hatalmat, — melyet mi a Szentléleknek tulajdonítottunk —, a rendi hatalomtól elszakítva laikusok vették náluk birtokukba. Schütz A. ebben látja még a görögkeleti szlávság államalkotó képességei hiányának okát is. «A szláv skizmatikus léleknek tragikus vonása, hogy tettrekész, szeretni akaró ereje a bölcseség következményeitől elszabadulva szertefoszladoz parttalan vágyódásokban. A görög-szláv tanítás éket ver a lélek két alap- tevékenységének és alapértékének : az ismeretnek és szeretetnek eleven egységébe és a maga skizmáját nem átallja belevinni a Szentháromság szentélyébe.»1 2 Amennyiben elszakítja a Fiút a Szentiélektől. Az egység és társulás őssejtjének : a Szentháromságnak megbontásával megbomlik, részekre szakad úgy az egyházi, mint az állami társulás is, amit tragikusan igazolt be a történelem. A látható fő hiányát a skizmatikus teológia szerint a láthatatlan fő : maga Krisztus pótolja. Az Egyház így lesz náluk misztikus összes1 1721 : Szent szinódus. Élén a cár képviselője : a főbiztos állt, aki mindig világi ember volt. 2 Schütz A. : Őrség. Budapest, 1936. 243. skk. Dogmatika. 1923. I. 236. 9 Theologia.
