Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
ISTEN KÉPE ÉS HASONLATOSSÁGA AZ EGYHÁZBAN 125 melyek hatását illetőleg közmondássá vált Szent Ágoston mondása : «Nem Péter vagy Pál keresztel, hanem Krisztus keresztel* —, de még az igehirdetésre nézve is az Úr szavai szerint : «Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem Atyátok Lelke az, aki bennetek szól.»1 Az egyházi rend tehát úgy állapotszerűleg, statikusan, mint tevékenységeiben, dynamikusan — ha rész szerint és homályosan is, de képét nyújtja az örök Szentháromságnak. 3. A katolikus Egyház az Úr Krisztus alkotása, lesznek tehát termékeny vonatkozásai a katolikus krisztusfogalomhoz is. Mély theoló- giai érzékkel írja Dante : «Forma Ecclesiae nihil aliud est, quam vita Christi.»1 2 a) A katolikus krisztusfogalom két természetet vall egy személyben : Krisztus az Istenember. Az ókori christologiai eretnekségek ellen küzdő atyák és zsinatok ezt az igazságot egészen csiszolt formulákba foglalták, különösen a chalcedonense 451-ben. A dogma szerint az Úr Krisztusban, aki a második isteni személy, két természet van : isteni öröktől fogva az Atyától és emberi megtestesülése óta s Szentlélektől és a Szűzanyától. Az Egyház minden dokéta és manicheus magyarázattal szembeszállva mindig megvédte Krisztus emberségét, hiszen miután megváltásunkat emberi természetében és az emberiség képviseletében vitte végbe Krisztus, megváltásunkat sikkasztja el minden olyan tanítás, mely az Istenember emberi természetét restellj, kíméli vagy elhallgatja. Az Ige megtestesült, azaz anélkül, hogy megszűnt volna Isten maradni, emberi testet és lelket vett fel saját isteni személyiségének egységébe, miértis emberi természete, sőt ennek egyes részei : szent sebei, vére, szentséges Szíve is imádandók, amint holtteste is imádandó volt míg a sírban pihent, mert az unio hypostatica az Úr halálával sem szűnt meg. Az Egyház már Szent Pál theologiájában a titokzatos Krisztus. Mint üdvösségintézmény az Egyház is személy : jogi személy (cn. 100.), az isteni igazság tanítására, képviseletére, megvalósítására történeti feladattal, természetfeletti képesültséggel és igazolással felruházott nagyra- méretezett személy ; azaz igazságismerő értelem és igazságvalósító akarat : Denk- und Willensapparat.3 Ez a személyi egység azonban a maga tartó erejébe két világot zár bele : egy láthatót és egy láthatatlant, egy testit és egy lelkit, egy jogpolitikait és egy kegyelmit. A láthatatlan elem, amit az Egyház lelkének is neveznek:4 az örök cél, az evangéliumi tan, a szentségekből áradó malaszt, az igehirdetés hatásaként, a szentségkiszolgáltatás eredményeként, a hierarchikus vezetés gyümölcseként 1 Máté 10, 20. 2 Dante : De Monarchia. III. c. 15. Cfr. : Concha Qy. : Dantis Florentini de Monarchia libri tres. Rainer J. : Dante Emlékkönyv. Budapest, 1924. 39. 8 Hohenlohe K- : Grundlegende Fragen des Kirchenrechts. Wien, 1931. 71. 4 P. Gasparri : Cat. cath. Róma, 1931. Quaest. 134, 135
