Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 5 igével fejezték ki, amelynek jelentése : «a gyöngyöket egy sorba összefoglalni». Lehetséges, hogy már Szent Pál korában is léteztek a zsidóknál bizonyos gyűjteményei egyes szentírási idézeteknek, például a Messiásra vonatkozó jövendöléseknek. — Néha az apostol a szövegnek látszólag jelentéktelen mozzanataira hivatkozik, pl. Gál. 3, 16-ban az év anéo/xan kifejezésben az egyes számra, vagy a Melkiszedekrő! szóló nagy allegóriában (Zsid. 7. fej.) arra a körülményre, hogy a Szentírás nem említi Melkiszedeknek sem atyját, sem anyját, sem születését, sem halálát (3. v.). Talán az is a rabbinizmus hatása, hogy Szent Pál az Isten nevének megemlítése után néha áldást kifejező formulíFTiász- nál, mint a rabbik, akik, ha az Isten nevét említették, rendszerint hozzákapcsolták az «áldott legyen ő» (X^in ;pra) szavakat. Figyeljük meg Szent Pál leveleinek következő helyeit. Róm. 1, 25 : « .........akik . . . .........inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, a ki áldott mindörökké. Amen.» (. . . . 8ç èaxiv evXoyrjxoç eîç xovç alœvaç- â/urjv.) Ugyancsak Róm. 9, 5. Krisztust mondja mindenekfölött áldott Istennek, mindörökre. Amen.» (. . . . 6 Xqioxoç . . . . ó cbv ént návrcov êeàç evXoyrjxàç eîç xovç alœvaç, à/ir/v.) — Kor. II. 11, 31 : «Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, ki áldott mindörökké (ó œv evXoyrjXÔç eîç xovç alœvaç), tudja, hogy nem hazudom». — A Korintusiakhoz írt második levelet és az Efezusiakhoz írt levelet Szent Pál a bevezető üdvözlés után így kezdi : «Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja .. .»(Kor. II. 1, 3 : Ef. 1.3: v. ö. Pét. I. 1, 3.), — De míg a rabbinizmus és Philo alexandriai zsidó bölcselő a Szentírásnak betűértelmét igen sokszor teljesen figyelmen kívül hagyja, Szent Pál sohasem tagadja a bibliai betűértelmet, sőt következményes és tipikus magyarázatait is mindig a Szentírás betfí- értelmére alapítja. Azonban a hasonlóságok mellett nagy, mélyreható Jailönbséget is találunk Szent Pál exegesise és a rabbi-magyarázat között. Ä 'ra5~ binizmus szemében az ószövetségi Szentírás, főleg a mózesi Tóra örök érvényű volt, és a rabbiknak minden fáradozása arra irányult, hogy az I újabban kialakult szóbeli törvényt, a Misnát, a mózesi Törvényhez kap- ! csolják, — ha kell, erőszakkal is. Szent Pál szeme azonban az Úr Jézusra tekint, ő az egész ószövetségben az újszövetségre irányuló jövendölést lát. Ez a felfogása különbözteti őt meg a legélesebben a zsidó bibliamagyarázó írástudóktól, és ez magyarázza meg az apostol előképes magyarázatait. Ezért nem ragaszkodik a Szentírás betűjéhez, amikor annak tanulságait a saját korának a viszonyaira alkalmazza. Ne felejtsük el, hogy Szent Pál csakis ezzel az érveléssel férkőzhetett közelebb zsidó kortársainak a felfogásához. A rabbinizmusnak írásba foglalt szentírásmagyarázati elveiből Szent Pál legfeljebb Hillelnek hét middothját ismerhette, de ezek közül is az «a minore ad majus» következtetés, az analogia törvénye, az álta-
