Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
64 MÓRA MIHÁLY a plébános sub ordinarii loci auctoritate a lelkipásztorkodást végzi, az a lelkipásztori kerület, amelynek lakóit az egyházi hatóság meghatározott plébánosi lelkipásztorkodás és igazgatás illetékességi körébe utalja i1 személyileg pedig a területen levő hívek összessége, akiknek pasztorálása a plébános feladata. Ilyenformán a hívek összességének jelentősége jogi szempontból nem aktív, hanem csak passzív.1 2 A cura animarum megfelelő ellátása a plébánosnak, aki a püspök képviselője a papi funkcióiban, hatókörét területileg rögzíti, hívei (a régi nyelvben parochiam', plebs, plebisani commune fidelium, communitas),3 azok az egyháztagok, akiknek pasztorálása — elvileg más plébános kizárásával — éppen a szóban- levő plébános dolga. Viszont a hívek mintegy a saját plébániájukhoz kötötten, egyházi szolgáltatásokért hozzá fordulhatnak, sőt elsősorban hozzá kötelesek fordulni. A plébánia mindezeknél fogva szabályszerint territoriális köteléket létesít : a Codex szerint hozzátartozik valamennyi hivő, ha a területén domiciliummal vagy quasi domiciliummal rendelkezik (94. c. 1. §), de az is, akinek csupán domicilium (quasi domicilium) dioecesanuma van, valamint a kóborlók, amennyiben ezek actu a plébánia területén tartózkodnak (94. c. 2—3. §).4 * A kánonjog szerint minden megkereszteltnek neki «rendelt», «saját» plébánosa és ordináriusa van, akinek ő alárendeltje (subditus) ; az egyházi iurisdictio szabályszerint csak a subditi-n gyakorolható. (201. c.)B A plébániakényszernek, amelyet a régi paroimia így fejez ki, «Quisquis est in parochia, est etiam de parochia», a cura animarum ellátásának szervezése és megkönnyítése a mélyebb értelme : e kötelék révén a plébániai híveket az illetékes ordinarius a vallási szükségletek tekintetében meghatározott templomhoz és plébánoshoz utalta, ezzel az intézkedéssel az Egyház kegyelemosztó és igazgatási működését túlnyomórészt — és persze nem kizárólag — a plébániai területeken lokalizálta.6 Mindezekből kitűnik, hogy a plébánia semmiképpen sem a hívek korporativ egyesülése, hanem intézetjellegű egyházi kötelék ; a jogok viselője nem a hívek egyesületszerű összessége, hanem — ha egységnek fogjuk fel — a plébániai egyház, mint erkölcsi személy (persona moralis non collegialis), vagyis a lokális egyházi organizmus, mint kánonilag szervezett helyi üdvközvetítő intézmény, a plébános, mint rector ecclesiae vezetése és igazgatása mellett. A plébániához tartozó személyek nem alkothatnak jogi értelemben vett közösséget, iure proprio jogo1 Lampert, Kirche und Staat I 305. 2 Ver ing, Lehrbuch2 599 (31893, 603). 3 Hinschius, Kirchenrecht 11 297. 4 Hilling, Personenrecht, 216. 6 Eichmann, I. 115. 4 Lampert, I, 306.
