Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
sítványokkal, mert az egyházi hatalom a püspöktől kirendelt plébánoson nyugszik. Ha pedig a (plébániai) helyi egyházat, mint vagyon- jogilag önállósult erkölcsi személyek (pl. plébániai javadalom, fabrica ecclesiae) többségét fogjuk fel, a kép akkor sem változik, mert ezek ugyanazonképpen personae morales non collegiales ; mint mondani szokás, jogintézeti jellegű egyházi erkölcsi személyek, vagyonuk világi jogi terminológiával élve, egyházi alapítványi és nem a hívekből álló egyesület vagyona.1 Az egyházi hivatalt — és így a plébániai hivatalt is — nem valamelyes népakarat — de nem is az állami akarat — létesíti, szervezi, hanem az isteni rendelés folytán arra hivatott egyházi szervek (kánonjogi) közhatósági ténykedése.2 A paroecia (plébánia) szót tehát különböző jelentésben használhatjuk. Jelentheti a plébániai hivatalt, amely a plébános lelkipásztori működésének gyökere és alapja ; a plébániai javadalmat, a plébániai egyházat, a püspökség területileg körülhatárolt részét, mint Ielkipász- tori-közigazgatási egységet, továbbá a hívek lelkipásztori kötelékét. A gyakorlatban és az egyházi jogéletben is, plébánián hol az egyik jelentést, hol a másikat,3 hol együttvéve több jelentést értünk,4 az 1 A Közigazgatási Bíróság alábbi határozata indokolásának ama részét, amely szerint «egyház» («ecclesia») nem egyéb, mint bizonyos meghatározott területen egy vallás híveinek puszta összessége, a katolikus egyházi jog szempontjából nem lehet találónak minősíteni, ha az indokolás második része, amely az «egyházak» nem egyesületszerü jellegét emeli ki, fején is találja a szöget: Az 1921 : XLV. t. c. 2. §. 2. pontján alapuló vagyonváltság alóli mentesség általában az egyházi birtokokat sem illeti meg, mert az «egyház» («ecclesia») a magyar jog szerint bizonyos meghatározott területen egy vallás híveinek összessége, míg az «egylet» bizonyos célok elérésére szervezett személyek egyesülése. Nem lehet tehát az egyházakat az egyletek fogalma alá tartozónak tekinteni. P. 16.880/1935. Vörös Ernő—Lengyel József : A m. kir. Köz- igazgatási Bíróság újabb anyagi-jogi, hatásköri és eljárási joggyakorlata általános közigazgatási, adó- és illetékügyekben. II. Budapest 1940, 882. 2 Lampert I. 306. 3 A 472 c. vacante paroecia kifejezése nyilván nem annyit jelent, hogy a plébánia, mint területi egység, az egyházmegye megfelelő territoriális része, vagy a hívek lelkipásztori köteléke lett «vacans». 4 A gyakorlati élet erre vonatkozó szóhasználata sokszor pars pro toto értelmű. Így kell venni azt, amikor például a beneficium parochiale-ra hirdetnek pályázatot. («Beneficium parochiale X . . .vacans hisce publico concursui expono». Veszprémi püspökség körlevelei 1940. XIII. 87. Nr. 8939— 8942.) — Ebben természetesen benne van a plébániai officium is, de a pályázat vonatkozik a püspökség területileg körülhatárolt részére, mint lelkipásztori egységre és jelenti, hogy a kinevezendő plébános a plébániai egyház élére kerül és a plébániai hívek lelkipásztora. — A másik szokásos szóhasználat mintegy az ismert theoremára (Et pars est in toto, et totum est in suis partibus) támaszkodva, az egészet, az átfogó jelentést ragadja meg. («Parochia X, obnoxia patronatui Ministerii Agriculturae, exponitur concursui . . .», Circulares Ordinariatus Cassoviensis, 1940. V. 46. Nr. 3093/1940 és 3094/1940 is.) A PLÉBÁNIA ÉS A HÍVEK JOGI VISZONYLATA 65 Theologia. 5
