Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
A PLÉBÁNIA ÉS A HÍVEK JOGI VISZONYLATA 63 tett részekre osztva, a 3. §-ban így folytatja : Partes dioecesis de quibus in § 1, sunt paroeciae. Ugyanígy az 1182. c. 2. § fordulata : intra paroeciae fines. Amióta a püspökség, amelynek területét az első évszázadokban különben nagoima-nak hívták,1 a vidéki egyházak önállósulása folytán plébániákra tagozódott,2 kiváltként a modern pasztoráció idején, az egyházi közérdek megkívánja, hogy a közvetlen vezetésre alkalmas kisebb tagozatok, a plébániák területileg és személyileg lehetőleg pontosan elhatároltassanak,3 úgy, hogy minden ilyen tagozatnak meglegyen a saját temploma és a saját pásztora (proprius parochus), aki a lelkipásztorkodást gyakorolni jogosult és köteles.4 Eme egyházmegyei területileg körülhatárolt közigazgatási egység híveinek összessége a populus paroeciae. A kifejezés — jellegzetesen — a büntetőjogban fordul elő, ahol a 2269. c. 1. § a területi és személyi elem között finoman különböztetve a plébániára, vagy a plébániai hívekre kiróható egyházi tilalomról (interdictum generale in paroeciam vel paroeciae populum, et particulare sive locale, sive personale, etiam Episcopus fere potest) rendelkezik.5 A plébánia tehát az utóbbi két bekezdésbeli jelentésében területi szempontból az egyházmegyének földrajzilag körülhatárolt6 része, ahol 1 Stolz Eugen : Parochia, parochus, Tüb. Theol. Quartalschrift, 1907 (LXXXIX) 430 s köv. és Kopcsányi Miklós : «Ad nutum» kifejezés története és jogi értelme, Dolgozatok a bpesti kir. m. Pázmány Péter Tudomány- egyetem Kánonjogi Szemináriumából (ig. Baranyay Jusztin prof.) 8. sz. Budapest 1940, 21 s köv. 2 L. ehhez Forchielli Giuseppe: La pieve rurale, Bologna 1938. 3 A területi beosztás céljára v. ö. Ciprotti: De territoriali Ecclesiae divisione quatenus attinet ad civilem potestatem, Apollinaris, 1938 (XI.) 189. 4 Eichmann, I. 208. 5 Sipos, Kat. egyházjog,2 Pécs 1938, 86 Sipos, Enchiridion,4 309. További példák : Köstter, Wörterbuch, d. Codex I. C. 252, Falco, Corso I. 157. A plébániáról részletesebben tárgyal Hanns Ernst : Pfarrer und Pfarramt nach dem Codex Iuris Canonici, Regensburg 1932., Hagen, August : Pfarrei und Pfarrer nach dem Codex Iuris Canonici, Rothenburg a. N. 1935. A régebbi (Berardi, Bouix, Helfert) és az újabb (D’Angelo, Ernst, Paglialunga, Raia, Rossi, Schäfer) szerzők mellett említhető még : Stella E. A. : II parroco e la parrocchia nella storia e nel diritto, Roma 1935, Noppel C. : Die neue Pfarrei, Stimmen der Zeit, 1936 11. sz., 73 s köv. Chiesa F. : Parrocchia e parrochiani, Alba 1936, Tunzi P.: Condizione giuridica della parrocchia nel diritto canonico e nel diritto ecclesiastico italiano, Roma 1938 (Univ. Gregoriana). 6 A kánonjog nem jelöli meg közelebbről, hogy milyen módon (utcák, dűlők, világi közigazgatási beosztás stb.) kell körülhatárolni a plébániát, csupán egy alapelvet emel ki, hogy t. i. a plébániai határoknak biztosaknak, meghatározottaknak, kétségteleneknek kell lenni — állapította meg a R. Romana egyik nemrégi ügyében. (Causa Bonon. Finium parochialium, 1927 július 25-i határozat, Decisiones S. R. R., XIX. 323 s köv.) L. ehhez Oesterle: Ibi parochianus, ubi porta principalis, Pastor bonus — Commentarium de re pastorali, 1921—22 (XXXIV.) 103 s köv. Oesterle: Neubauten und Pfarr- grenzen, Linzer Theologisch-praktische Quartalschrift, 1937 (XC) 306 s köv.
