Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
60 MÓRA MIHÁLY tátik ; ugyanebben a jelentésben fordul elő a Codexben másutt is, így például, amikor az új egyházi törvénykönyv a plébániák különböző fajtáiról (így : amovibiles et inamovibiles paroeciae 454. c. 3. §, paroeciae mere familiares vel personales, 216. c. 4. §, kegyúri plébánia : paroecia iuris patronatus 1427. c. 5. §) beszél. Ebben az értelemben használjuk, amikor a plébániától való elmozdításról (a paroecia amovere 2157. c. 1. §) szólunk. Ilyen értelmű a korábbi műkifejezés, a parochia, amely azonban a Codexben nem, hanem csak dokumentumaiban (Doc. IV., XIV. Benedek pápa 1742 december 14-én kelt «Cum illud» constitutio- jának 7. és 12. §) fordul elő. Minthogy a Codex a beneficiális rendszert korántsem ejtette el, a paroecia nemcsak hivatalt, de beneficiumot is jelenthet, mint a fenti példák is mutatják. Persze a beneficium és az officium fogalma, mint általában, itt sem azonosítható. A szükebb értelemben vett egyházi hivatal ugyanis oly állandó jellegű és a kánonjog szerint betöltendő tisztség, amelyet az isteni vagy egyházi rendelkezés létesített, s amely az egyházi rendi vagy joghatósági hatalomban való részesedéssel jár. (145. c.) Az officiumnak, amelynek fogalma azonban minden további nélkül nem azonosítható az állami jog «hivatalsáéval,1 kettős arca van :- 1 Petroncelli Mario : La provvista dell’ufficio ecclesiastico nei recenti diritti concordatari, Milano 1933. (Pubblicazioni della Université Cattolica del Sacro Cuore, serie IL, vol. XXXIX/4. Ugyanő másik munkájában (Contributo, 404 s köv.) az összevetés során kiemeli, hogy az Egyházban i singoli uffici godono di una autonómia ehe non godono gli uffici deli’ ordinamento statuale ... i singoli uffici, ad esempio la dioecesi, la parrocchia, non soltanto possono avere con gli altri dei conflitti circa la loro competenza ma possono anche tutelare dei propri interessi patrimoniali sia nei confronti di altri uffici ehe nei confronti della stessa personalitá della Chiesa universale. Kérdés, hogy ezzel kellően kifejezésre juttattuk-e a különbséget. Helyesebb a történeti fejlődésből kiindulni és a beneficiumot alapul venni a megkülönböztetéshez. A disztinkciót élesebben fejezi ki Wasner, De institutione, 133, vázolván, hogyan közeledik a Codex a modern hivatali joghoz. A mai világi jog eltérését abban látja, hogy itt : Munus est principale ; munere fungens habet quidem ius ad sustentationem, sed bona temporalia muneri non sunt ita annexa, ut ens iuridicum cum illo constituant. Falco (Corso2 I, 101—102) azt a tradicionális nézetet fogadja el, hogy az egyházi hivatal fogalom a kánoni jogrendben megfelel a világi jogrend állami hivatal-fogalmának, in quanto s’intende per pubblico ufficio la cerchia dei poteri dello Stato, attribuiti a persone singole o a collegi di persone, affinchè li esercitano per il conseguimento dei fini dello Stato. Ebbe a meghatározásban szereplő két szó (dello Stato) helyébe jóformán csak két másik szót kell helyezni (della Chiesa) és ezzel elnyertük az egyházi hivatal fogalmát ; a milánói egyházjogász szerint ez nem egyéb, mint la cerchia della potestá ecclesiastica fissata dal diritto e conferita ai cherici. Falco persze nem veszi észre, hogy amikor az állami jog párhuzamához fordul, ugyanazt a lépést teszi meg, amelyet máshol azoknál ostoroz, akik a kánonjogra túlzott állami analógiákat akarnak erőszakolni.
