Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
A PLÉBÁNIA ÉS A HÍVEK JOGI VISZONYLATA 61 tárgyilag szemlélve az állandó jelleggel szervezett mivolta (perpetuitas obiectiva) tűnik szembe, alanyi értelemben pedig a hivatal viselőjének biztosított egyházhatalmi jogkör tapad hozzá. Mások1 objektív értelemben az egyházi hatalomnak bizonyos egyházi állással tartósan egybekötött meghatározott körét értik, szubjektíve pedig a tárgyilag meghatározott hivatalnak megfelelő jogok és kötelességek összességét. Ez a megkülönböztetés az elméletben szokásos, de a gyakorlati beszéd a kettő szétválasztására alig gondol. Az officium fogalmi körébe nem egy kérdés tartozik, amelyre nézve a kánonisták tanítása eltér egymástól, csak utalunk Sipos és Hilling különböző felfogására abban a kérdésben, hogy az officium és a potestas ordinaria korrelativ fogalom-e? Sipos officium-fogalma tágabb, mint Hillingé és átnyúlik a delegált hatalom gyakorlásának területére is.2 A beneficium ezzel szemben a mai felfogás szerint nem más, mint javadalmazott officium, javadalommal ellátott egyházi hivatal (officium beneficiale), vagyontömeggel tartósan összekötött egyházi hivatal.3 Mint az olaszok találóan kifejezik, il beneficio è l’aspetto patrimoniale dell’ufficio ecclesiastico. A Codex (1409. c.) a beneficium- nak kevésbbé a tárgyi berendezését, mint inkább viselőjének szubjektív jogait tartva szemelőtt, a javadalmat úgy határozza meg, hogy az az illetékes egyházi hatóság részéről állandó jelleggel létesített jog- intézmény (ens iuridicum, erkölcsi személy), amely a hivatalból és a hivatalhoz kapcsolt vagyoni ellátás (dós) jövedelme élvezésének jogáEgyesek abban látják a különbséget, hogy az Egyházban a hivatal a fizikai személyek birtokában levő hatalomkor, úgy hogy sede vacante senki se gyakorolhatja a hatalmat. Csakhogy az Egyházban vannak hivatalok, amelyekre nézve hiányzik oly rendelkezés, amelyet a Vacante Sede n. 1. tartalmaz, eszerint ugyanis a pápai szék üresedése esetén a pápai hatalom nem száll át a bíborosok collegiumára, viszont az állami jogban is vannak szervek, amelyek üresedés esetén nem működhetnek. Mások ismét abban az alább érintendő kérdésben látják az állami és az egyházi hivatal közötti alapvető különbséget, hogy az utóbbi jogalany, míg az előbbi nem az. (Falco, Corso2, I. 103.) Ez a differencia azonban (egyébként függvénye a csupán vagyonjogi tartalmú jogalanyiság koncepciónak) azzal áll, vagy bukik, hogy a kánonjogi hivatal feltétlenül erkölcsi személy-e. Mint alább látjuk, ez nem is olyan feltétlenül bizonyos. 1 Wernz-Vidal: Jus canonicum, Romae 1923 s köv. II De personis, 163. — Sägmüller, Lehrbuch4 I., 388 s köv. Kérészy Zoltán : Katholikus egyházi jog II Pécs 1927, 432. V. ö. Eichmann Lehrbuch4 I 158. 2 Hilling: Begriff und Umfang der potestas jurisdictionis ordinaria et delegata nach geltendem Kirchenrecht, Archiv f. k. K. 1924 (CIV.) 181 s köv. Kirchliches Officium und Potestas ordinaria, u. o. 1937 (CXVII.) 433 s köv. Sipos: Ad officium sacrum an requiratur potestas ordinaria, Jus Pontificium, 1936 (XVI) 67 s köv. és 1939 (XIX.) 96 s köv., továbbá Enchiridion4 1422, u. o. 1. Vermeersch-Creusen és Coronata id. művét. 3 Pöschl, Kurzgefaßtes Lehrbuch des Katholischen Kirchenrechtes3. Graz und Leipzig 1921 (31932) 116.
