Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Bendefy László: A kumai püspökség története. (Folyt.)

48 BEN DEFY LÁSZLÓ A hadsereg két részre oszlott. A balszárny nyugatra kanyarodott és végigvonulva a Kaukázus gerincén, biztosította a főhadat az észak­ról jövő támadás veszélye ellen. Ezalatt a főhad és a jobbszárny a Kaspi tó felé tartott s a balszárnnyal egyesülten átlépte a régi, kauká­zusi falat (Vaskapu). Derbend előtt ezer kaitak1 harcos akarta feltartóz­tatni Timur seregét, de ezeket mind egy szálig levágták, Derbendet elfoglalták és felégették. Most már nyitva volt előttük az út észak, azaz a Kuma síksága felé. Rövidesen elesett Tarcu, majd Tarchis (Terki) is. Itt értesült Timurlenk arról, hogy az ellenséges csatárlánc a Kajasszu mentén fejlődött fel. Azonnal parancsot adott, hogy az egész sereget felriasszák. Az éjjel szakadatlan lovaglásban telt el, de mire hajnalodott, ott voltak Kulat alatt (a mai Jekaterinodar mellett azon a ponton, ahol a Malka a Terekbe ömlik) s velük szemben állt Toktamis serege erős szekértáborba húzódva a Terek partján. Timur táborát hamarosan árok vette körül. A táborban szigorúan eltiltottak minden lármát, minden tüzet. Az állatok kolompjainak szava elnémult, sőt a harcosoknak még hangos szót sem szabadott kiejteniök. Április 15-én hajnalban Timur hét részre osztotta seregét, majd kiválasztott testőrei élén maga is annak élére állt. Felhangzott a kürtjei, nyomában a tatárok csata­ordítása : «Dar u gar !»1 2 Kiröppenő nyilaiktól elsötétült az ég. Olyan elemi erővel rohantak Toktamis seregére, hogy az nem tudott ellenállni a rohamnak, hanem hamarosan szétszóródott, mire Timur hadainak az üldözés jutott feladatul. Az üldözésben Timur megosztott seregének egy részét Temir Kutluj Aghlen kán vezette. Pár nap alatt Magyerben voltak. 1395 április 17—20-ika lehetett, amikor Timurlenk és Temir Aghlen öldöklő, romboló seregei végigsepertek Magyer környékén, de nem állottak'meg a kumamenti magyarság főváro­sában, hanem Toktamis vert hadait a Jergenyi dombok gerincén, majd a Volga mentén szakadatlanul üldözték, kergették a Szamarától észak­nyugatra fekvő bilériai Ukekig. A hosszú úton Toktamis serege teljesen felőrlődött és szétzüllött, ezért Timur harcosainak egy részét vissza­küldte Perzsiába, ő maga pedig a Dnyepr mellé vonult vissza. Temir Aghlen és Aktav,3 4 Timurlenk két neves alvezére egyidőre ismét Kis- ázsiába tért vissza seregével. Ottani táborozásuknak emlékét a mai napig is őrzi Tatarbasari4 helység neve. 1 Hamm.-Prg. GgH. 358. 1.: tausend Kaitaken. V. ö. Bendefy, Az Elbrusz név eredete. Földr. Közi. 1940. évf. — A kaitak-ok a dargok egyik törzse. (V. ö. Zichy id. m. 169 1.) 2 «Dar u gar» — Schlag und trag ! üsd és vágd ! (V. ö. Hamm.-Prg. GgH. 359. 1.) 3 Az Aktav név az Aktagh, Akták török személynév változata. Jelen­tése : Fehérhegy. 4 Tatarbasari = Tatárvásári. V. ö. Sereffeddin L. III. Ch. LV. p. 361. é* Hamm.-Prg. Geschichte d. osmanischen Reiches I. 375, 635. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom