Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
358 KONTOR LAJOS a római Rotahoz fordult. A Rota dékánja — tekintve, hogy az eljárás megszüntetését az officiális a kongregáció utasítására mondta ki — a hatáskör kérdését a pápa elé vitte, aki az ügyet a kódex-magyarázó bizottság, mint hatásköri bíróság elé utalta. A bizottság 1939 július 24-én úgy döntött, hogy az ügyben nem illeti beavatkozási jog a kongregációt. A döntést a pápa is jóváhagyta. A Rota ezután az ügyet visszaküldte az egyházmegyei bíróságnak azzal, hogy az eljárást folytassa le. Mörsdorf több szempontból méltatja ezt a döntést. Eló'ször a döntés a kongregációnak, mint közigazgatási hatóságnak a beavatkozási jogát megtagadja, másrészt az egyházmegyei bíróságok szabadságát helyreállítja. Mörsdorf harmadik megállapítása a következő : Az említett 1936. évi Instructio 37. §. 1. pontja szerint a házasfelet nem illeti meg a perlési jog akkor, ha vétkesen maga okozta a házasság semmisségét (wenn er causa culpabilis ist). Mörsdorf ezt a rendelkezést így magyarázza : ha a házasság semmisségének előidézése büntetőjogi értelemben beszámítható. Ezzel szemben áll Bartocettinak, az előbb említett pápai ellenőrző titkárság vezetőjének az Apollinaris 1938. évfolyamában (201. 1.) közreadott véleménye. Eszerint a házasfél által elkövetett nem tisztes cselekmény maga is elegendő a perlési jog elvesztéséhez, mégha ezt a cselekményt a házasfél nem erkölcsi vétséggel követte is el (tehát : «causa culpabilis» helyett «causa imputabilis»). Mörsdorf a hatásköri döntésben az ilyen és hasonló álláspontnak az elvetését is látja, hiszen a döntés nem vette el a feleség perlési jogát, bár a feleség okozta a házasság semmisségét előidéző tényt, azonban nem bűnösen (mitverursacht, aber nicht mitverschuldet). Elutasí- sító választ lát a döntésben Mörsdorf ama kívánságokkal szemben is, hogy az 1086. §. 2. és az 1092. kánonoknak cikkünk elején hivatkozott eseteiben a perlési jogot törvénnyel teljesen meg kell szüntetni, valamint ama óhajok elutasítását is, hogy minden fontos házassági pert Rómában bíráljanak el. Végül Mörsdorf azt a súlyos kijelentést teszi, hogy a hatásköri döntés helyreállította a törvénynek a kongregáció praxisa által több ízben figyelmen kívül hagyott integritását. A kódexmagyarázó bizottságnak ezt a döntését — annak ellenére, hogy nem hirdették ki a Vatikán törvénytárában s különben is a döntés csak egyetlen esetre vonatkozott — általánosan alkalmazni kezdték. A kényelmetlen jelenségnek maga a kongregáció vetett véget, amikor a pápától saját hatáskörének a megállapítását kérte. A pápa újra a kódexmagyarázó bizottságra bízta a kérdés tisztázását s a bizottság döntése a törvénytár (AAS) XXXII. kötetének 317. oldalán meg is jelent. Eszerint a kongregáció nem vonhatja magához a házassági pereket s azok folyását, illetőleg a hozott ítéletek végrehajtását nem függesztheti fel .1 A házasságok érvényessége tekintetében a 249. kánon 3. §-a értelmében továbbra is a kongregáció dönt, ha különös vizsgálatra nincs szükség, feltéve, hogy döntését a felek kérik (ebben a kér1 Ez a jog csak a pápát illeti meg, aki azt a Signatura Apostolica utján gyakorolja.
