Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei

SZÉCHENYI ISTVÁN ESZMEVILÁGÁNAK ROMANTIKUS GYÖKEREI 351

viszonya a személyes Istenhez. «Ezzel az Isten iránti engedelmességgel nyeri el az ember valódi létezését a földön.»1

Helyzetük e felismerésére azonban rá kell nevelni az embereket. Nevelési kérdésekkel Széchenyi különben is szeretett foglalkozni. Különösen 1819-ben találkozunk naplójában ilyen tárgyú bejegyzésekkel ; ezekben főként arról elmélkedik, hogy a vezetésre hivatott embernek miként kell magát önmegtagadásra és erényes életre nevelnie, hogy jó példával járhasson elől és a rábízottak boldogságát szolgálja.1 2 Később is kedvenc gondolata volt, hogy a társadalom vezető rétegének, az arisztokráciának és a nemességnek kell jó példával előljárnia ; éppen ezért először őket kell megnevelni, hogy erre a feladatra alkalmasak legyenek.

Az embernek már születése és életkörülményei révén is ki van jelölve bizonyos élethivatás. Ezért kifogásolja, hogy «mesterségbeli tanulásainkat se folytatjuk oly állhatatossággal, mint azt tenni kellene s bizonyosan tennők is, ha magunkat őszintén kérdeznők, s így elhatáro- zottan tudnók, mihez kell fognunk». Hangsúlyozza, hogy mindenkinek önmesterségét kell tanulnia és elsősorban a szülők feladatának tartja, hogy gyermekeiket a szükséges ismeretekre és testi ügyességre meg- tanfttassák. Valószínű tehát, hogy általában a maguk mesterségére fogják őket taníttatni.3 Széchenyi társadalom elgondolása tehát láthatólag a rendi keretek közt helyezkedik el. A rendileg tagolt társadalom pedig a romantika egyik alapvető elve.4 Ebben, valamint a nemesség hivatásáról alkotott felfogásában is rokonságot mutat Müllerrel és Schlegellel, akik szerint a nemesség a föld népének hivatott vezetője, s Schlegel ki is jelenti, hogy e hivatás teljesítése nélkül a nemesség elveszti létjogosultságát.5 Széchenyi szerint sem a látszat fenntartása fontos, nem az, hogy egyes régi családok látszólagos anyagi jólétét fenntartsák, hanem, hogy ezeket éppen az új gazdasági rendszer útjánjrákénysze- rítsék arra, hogy gyermekeiknek jobb nevelést adjanak, melynek lényege : «kitörülhetetlen betűkkel szíveikbe vésni, hogy csak erkölcsi szép és jó nemesíthet valóban s hogy mennél magasb a születés, mennél nagyobb a vagyon, annál jobb s hívebb szolgálatot vár a haza, vár a király. Ily aristokratia a trónus igazi támasza, ily öröködés a nemzet fénye».6 Figyelemreméltó, hogy mikor a jobbágyról, illetőleg parasztról ír, nem akarja a fennálló társadalmi helyzetet radikálisan megváltoz1 Müller : Von der Notwendigkeit einer theologischen Grundlage der gesammten Staatswissenschaften. Lipcse. 1819. Újra kiadva : Müller, Schriften zur Staatsphilosophie. München é. n. 177. és kk. 11.

2 Naplók I. 510. és kk. 11.

3 Hitel id. kiad. 55. és kk. 11.

4 Gruber Miklós, i. m. 8. és kk. 11.

6 Schlegel Frigyes: Philosophische Vorlesungen. Bonn 1836. 11.328. és kk. 11.

6 Hitel id. kiad. 209. 1.