Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
352 GRUBER MIKLÓS tatni, hanem a meglévő keretek között erkölcsös és észszerű állapotokat létesíteni. «Akárki mit mond, csak azon társaságbeli szabadság, mely mindenkinek helyeztetése szerint igazait s terheit kiszabja, emelheti fel az egészet legdicsőbb pontra ; s kit a sors alacsony helyzetbe tett, hol kézi munka által teljesítheti be célját, az ne vesztegesse óráit hiába, hanem állhatatos munka legyen foglalatossága, de arra ösztöne és vágyódása is legyen.»’ Más helyen is hangsúlyozza, hogy a munkafelosztás emeli az ember tehetségét lehető legmagasabb tökéletességre. Mindenki a maga helyén tehet a legtöbbet, még ha egészen alacsony helyen dolgozik is.1 2 3 4 Nem a munka terhét kell levenni a parasztgazda válláról, hanem ahoz segíteni, hogy lássa — esetleg még több — munkájának gyümölcseit, és emberhez méltó életet tudjon élni. «Senki sem akarja azt, hogy a munkáló ember ne nyugodjon — hisz mért fáradt egyébbért, mint testi s lelki csend végett ; sem azt, hogy vasárnap s ünnep ne legyen, mert meg kell adni lélekismeretesen ami Istené ; senki, hogy búcsú, vásár s más alkalommal a jobbágy ne vigadjon.»8 Egész hasonlóan hangzik az, amit Schlegelnél olvasunk : «Amint azt a keresztény érzülettel, vagy ahogy itt mondottuk, a keresztény jog fogalmával mindenütt szükségszerűen bensőségesen egybeforrott méltányossági elv kívánja, az alsó dolgozó osztálynak, melynek születés és rendeltetés, tehát nézetünk szerint, magasabb isteni rendelés folytán, amúgy is a legnehezebb és legnyomasztóbb sors jutott osztályrészül, minden lehető könnyítést meg kell adni, mely az egész jólétével valamikép csak összeegyeztethető».1 A szükségszerű és észszerű haladást kívánja és szembe száll azokkal, akik a törvény megváltozhatatlansága mellett kardoskodnak. Az öregebb nemzedékkel szemben mindig az ifjabbnak van szerinte több tapasztalata, mert az emberiség minden nemzedékkel idősebb lesz és az összes előbbiek tapasztalataival rendelkezik.5 Schlegel is azt hirdeti, hogy a szervesen elrendezett alkotmánynak minden históriai- lag adottat figyelemre kell méltatnia és ha valóban annak bizonyul, régi rendjébe kell illesztenie. «Talán van a mi mozgalmas, jó gyümölcsök mellett sok haszontalant is termelő, de egészben véve terméketlennek még sem mondható korunkban is, nem egy új dolog, amely valóban történelmi, vagy legalább is azzá lehetne és éppen ezért a legnagyobb figyelemre méltó.»6 Müller érdekesen mutatja be a nemzedékek ellentétét és ennek helyes megoldását. Minden korban, mondja, szükségképen az öregek veszik védelmükbe a multat és a meglévő állapotot, 1 Hitel id. kiad. 100. 1. 2 U. a. 181. 1. 3 U. a. 101. és k. 1. 4 Schlegel Frigyes: Philosophische des Lebens. Bées. 1828. 433. I. 6 Hitel id. kiad. 195. és kk. 11. 6 Schlegel i. m. 433. és k. 1.
