Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás. (Folyt.)
32 PÉTERFFY OED EON ezek a gondolatok a teológia közkincsévé és így Szent Tamás legalább részben eszköze volt annak, hogy a bencés tradíció eszméi továbbéljenek. Szilárdan tartotta magát a bencés aszkézis alapvető gondolatához, hogy a lelkiéletben előbb a közös élet iskoláján kell átmenni, hogy a tökéletességre eljutva, a lélek magányban élhessen s ezt a nevelést csak Isten különleges kegyelme pótolja.1 A bencés szellem alapvető gondolata mellett a Summa theologicában foglalkozik a bencés aszkézis két alapvető erényével, az engedelmességgel és alázatossággal. Egy egész articulust szentel annak a kérdésnek : «utrum convenienter distinguantur secundum B. Benedictum duodecim gradus humilitatis».1 2 Ez a fejezet nemcsak azt mutatja, hogy Szent Tamás mélyen behatolt a Regula szellemébe, hanem érdekes példáját nyújtja annak, hogy mint lehet egy gyakorlati, aszke- tikus tartalmú tanítást tudományos, metafizikai és pszichológiai keretekbe önteni. Jellemző, hogy Szent Tamás először fordított sorrendben említi az alázatosság fokait, ennek magyarázata abban kereshető, hogy Szent Benedek alulról felfelé haladva írja le a lélek emelkedését az alázatosság lépcsőfokain, Szent Tamás pedig felülről, a tökéletesség magaslatáról lefelé haladva inkább az analízis eszközével éri el célját. Ez a példa megvilágítja, hogy miben különbözik az aszketikus, nevelő célokat szem előtt tartó theologia spiritualis módszere a tudományos célt követő, rendszerező teológus munkájától. Az alázatosság mellett az engedelmességgel kapcsolatban érdekesen magyarázza a Regula egyik kijelentését, hogy ha lehetetlent parancsol az elöljáró, akkor is meg kell kísérelni a megvalósítást. Szent Tamás felelete erre az igazi engedelmesség szellemében az, hogy az alattvaló nem döntheti el saját ítéletével, hogy milyen tartalmú a parancs.3 A bencés kapcsolatok kimutatása céljából Szent Tamás egész irodalmi tevékenysége áttekintésében nem elég csupán azokra a részekre hivatkoznunk, amelyekben kifejezetten foglalkozik Szent Benedekkel, vagy egyenes szavakkal idézi a bencés regulát. A bencés szellem hatásának tulajdoníthatjuk azokat a részleteket is, amelyekben főleg Nagy Szent Gergelyt vagy Cassianust idézi. Mind a kettő Szent Ágoston és Szent Jeromos mellett a nyugati szerzetesi életnek legtöbbször idézett és leginkább felhasznált aszketikus írója volt. Cassianus műveinek olvasását maga Szent Benedek ajánlja szerzeteseinek a Regula utolsó fejezetében (cap. 73.) és hogy Nagy Szent Gergely tekintélye milyen nagy volt a bencés kolostorokban, azt nem szükséges külön bizonyítani.4 Mind a kettő 1 «sicut patet de beatis Antonio et Benedicto.» II—II. 188, 8. 3 II—II. 161, 6. 3 I—II. 13, 5 ad 3. 4 Hatásukról részletesen írt D. M. Berbère O. S. B. : L’ascèse bénédictine des origines à la fin du XIIe siècle. (Collection «Pax» vol. I. Paris, 1927.) 62. o., C. Butler O. S. B. : Benedictine Monachism, Studies in Benedictine Life and Rule. London, 1919. 46. o.
