Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás. (Folyt.)
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 33 munkáit mint a bencés szellem és lelkiélet kézikönyveit tekinthetjük és ha megnézzük, hogy Szent Tamás mely kérdések tárgyalásában idézi őket, akkor azt láthatjuk, hogy legtöbbször a szerzetesi élettel összefüggő vagy a lelkiélet területéhez tartozó témák tárgyalásánál merít belőlük. Idéz más írókat is, de ezekben a kérdésekben legtöbbször ők az igazi tekintélyek és az ő tanításukat akarja kifejteni vagy megmagyarázni. Ezen tanulmány keretei nem engedik meg, hogy ezekről bővebben beszámoljunk. Csak röviden utalunk a hét főbűnről szóló tanításra, mely kimondottan a szerzetesi aszkézisből ered. Itt a legfőbb tekintély Nagy Szent Gergely és az állandóan idézett és szembesített tanú Cassianus. Hivatkozhatunk továbbá arra, hogy a szemlélődésről, a szemlélődő és tevékeny életről szóló quaestiókban szintén Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely szellemében tárgyal és a másik misztikus irány főképviselője, Ps. Dionysios csak másodsorban jut szóhoz. A szerzetesi életnek, mint a tökéletességre törekvésnek eszméje és a fogadalmaknak mint a tökéletesség eszközeinek a beállítása szintén Cassianustól ered. Ezeknek a részleteknek finom analízise és egybevetése Szent Tamás gondolatvilágában feltár egy olyan réteget, amely az atyák hagyományaiban gyökerezik és közel hozza őt a nyugati, bencés lelkiség szelleméhez. Ha áttekintjük irodalmi tevékenységét, akkor igazat kell adnunk Serrynek, hogy Szent Tamás minden részletében pontosan és behatóan ismerte Szent Benedek fiainak világát és az ő lelke sem idegen ennek a nagy családnak szellemétől. Szent Tamásnak a bencés hagyományokkal szemben való állásfoglalására jellemző szimbólum az a Serry által idézett hagyomány, amely a párisi St, Jacques-kolostorban élt, amely szerint Tamás élete végéig a fehér domonkosruha alatt fekete bencés skapulárét viselt.1 Ha ennek a valódiságát nem is tudjuk ellenőrizni, mégis találóan jelképezi azt, hogy az egykori montecassinói oblátus akkor is, mikor egy modernebb szerzetesi élet keretébe lépett és egy más szellemű lelkiség vezető mesterévé vált, akkor sem tagadta meg a régi hagyományokat és mint a teológia egész területén, itt sem fordult el hűtlenül azoktól az értékektől, amelyeket előtte alkottak. A múlt minden kincsét, elsősorban az atyák hagyományát szervesen beépítette saját lelkének és rendszerének szintézisébe. Vizsgálatunkban áttekintettük, hogy miként nyilvánul meg Szent Tamás életében és irodalmi munkásságában a bencés lelkiség hatása, amelynek alapját ifjúkori emlékeinek és Montecassinón nyert aszketikus nevelésének tulajdoníthatjuk. Életére az is nagyon jellemző, hogy amint a bencés szellemnek ebben az ősi centrumában nyerte első eligazítását a szellemi életben, életének végén szintén ide tért vissza és legutolsó írása Ayglerius Bernât cassinói apáthoz intézett levele, ez egyben az egyetlen levél, amely tőle hátramaradt. 1 Op. cit. 67. o. Theologia. 3
