Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
340 GRUBER MIKLÓS volt az érintkezésem. Környezetük nem volt az enyém. Többnyire papok voltak vagy olyan fiatal emberek akik természetes gyengeségük leromlott egészségi állapotuk vagy aggályos természetük miatt már korán jámbor, szent életet kezdenek élni».1 Ez a megjegyzés kétségtelenül a Hofbauer-kör egyes tagjaira s talán magára Hofbauerra is vonatkozik. Mindenesetre nem rokonszenves nyilatkozat s annyit legalább is bizonyít, hogy Hofbauer Szent Kelemen a fiatal Széchenyi István lelki és vallási életének fejlődésére közvetlenül nem hatott. Pedig, mint később látni fogjuk, éppen abban az időben — keleti útja után — beszélhetünk vallásosságának újjáéledéséről. Közvetve azonban mégis hatással volt ez a szellem reá, még pedig a családon keresztül. A családban azelőtt is vallásos szellem uralkodott, és ilyen volt a gyermekek nevelése is. Ennek szép bizonyítéka, az a levél, melyet a 18 éves Széchenyi István írt szüleinek amikor 1809-ben hadbavonul. «Szépen megmaradunk azon az egyenes úton — írja többek között —, amelyen már annyian jártak a keresztények közül. Nem kell az új divat, nem kell az új modor, mi a régi és boldog keresztények példája szerint megmaradunk vallásunk mellett, követjük azt, féljük Istent és bízunk benne, tiszteljük és megtartjuk parancsait és nem törődünk azzal, amit más felvilágosultak mondanak nekünk, sem azzal, hogy milyen szemfényvesztést találnak ki azok. Akkor biztosan találkozunk a célnál. Én épp oly biztosan odaérek, mint jó szüleim.»1 2 Az öreg Széchenyi Ferenc különös gonddal és szeretettel foglalkozott István fia lelki és szellemi életének irányításával. Amikor 1817-ben már súlyos szívbaj gyötörte és közel érezte halálát, az ezredénél (Itáliában) időző fia számára írásba foglalja — mintegy szellemi végrendeletképen — azokat az életelveket, amelyeket ő vallott és amelyeket legkedvesebb fia leikébe akar vésni. Ezek : Isten, őszinte és bátor megvallása, az anyaszentegy- házhoz való hűség és engedelmesség, mert «Isten maga választott ki milliók közül ezen egyház tagjává» ; helyes emberszeretet, mert «a te Atyád az Isten, őnekik is atyjuk». Minden reggel gondoljon arra, hogy önmagunktól semmik vagyunk, ez alázatosságra késztet és hálára Az iránt, akitől mindent kaptunk. Óvakodjék a túlságos becsvágytól és ne vágyakozzék népszerűségre, mert «aki az egész világtól becsültetni és dícsértetni akar, annak a bolondokat nagyon, a jóravaló embereket kevéssé kell becsülnie». Ne legyen elbizakodott sem származására, sem vagyonára, sem lelki és testi kiválóságaira, de igyekezzék ezeket a nem maga szerzett értékeket megbecsülni és megóvni, mert az ő feladata az, hogy a köznek szolgáljon, a haza javára munkálkodjék, s majdan az állam vezetésében is résztvegyen. Hogy azonban erre alkalmas legyen, még sokat kell tanulnia, mert nyelvek tudása és felületes utazgatás még 1 U. o. 705. 1. 2 Zichy Antal, Széchenyi István lev. szüleihez. Bp. 1896. 4. 1.
