Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
SZÉCHENYI ISTVÁN ESZMEVILÁGÁNAK ROMANTIKUS GYÖKEREI 341 nem elegendő ahhoz, hogy az állam hasznára legyen és majdan Istennek a bőségesen kapott talentumokról beszámolhasson. «A legbölcsebb az, aki azt hiszi, hogy nem tud semmit s így folyton többet törekszik tudni.» Figyelmezteti, hogy a neki jutott földi javak felelősséget rónak rá. «A pénzt csak úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétben van és semmiképen sem a te tulajdonod.» Nem azt viszi Isten ítélőszéke elé, hanem csak az elszámolás kötelezettségét. A pénzt becsülje meg, mert alattvalóinak verejtéke, a szenvedő munkás könnye tapad hozzá ; ezek fel- szárítása pedig az ő kötelessége. Alattvalói lássák benne a jó rendnek, a belátásnak, a szorgalomnak, jótékonyságnak példáját.1 E levélben mintegy összesűrítve kapjuk azokat a gondolatokat, amelyeket az öreg Széchenyi vezérlő eszméinek tekintett, amelyeknek szeretetére és gyakorlására fiát is ránevelte. Hogy ezt sikeresen tette, arra ismét találunk nem egy bizonyságot a fiatal Széchenyi leveleiben. Különösen azok a gondolatok fogantak meg lelkében, amelyek a születés és életkörülmények adta hivatásra és felelősségre, a jövendő feladatokra való készülésre vonatkoznak. Első angliai útja előtt írja 1815-ben : «Nem tudom meddig maradok ... az a célom, hogy minden szakban jártassá legyek, hogy hazámnak szolgálhassak».1 2 Meg akarja tanulni az angol nyelvet, meg akar ismerkedni az angol élettel, mert úgy látja, hogy ezzel az országgal még többféle kapcsolatba fogunk jutni.3 Londonból írja, hogy, úgy látszik, itt az ember már tovább jutott, ez érdekli és örömet okoz neki.4 Érdekesen jellemzi a nem szórakozásból, de művelődési célból utazó ember pszichológiáját : «Úgy érzem, hogy az ember állandó feszültség állapotában él és nem enged magának egy pillanatnyi pihenést és nyugalmat arra, hogy valamit élvezzen, attól való félelmében, hogy tudatlanul tér haza.5 * Egy kirándulása alkalmával úgy látja, hogy fiatal embernek jó, ha több dologgal ismerkedik meg, hogy azokból szabadon választhassa a neki valót. De azután már ne fogjon az ember sok dologba, hanem legyen egy dologban állhatatos.“ Első angliai útja végén számba veszi az eredményt. Atyjának azt írja, hogy gyűjtött olyan ismereteket, amelyek az ország számára még fontosakká lehetnek.7 Naplójában szigorúbban vizsgálja önmagát : «Jobbá és ügyesebbé lettem? Többet tudok, ez kétségtelen — de okosabb is lettem? Közelebb jutottam a nyugalom boldogságához, vagy még mindig az elérhetetlen után futkosom?» El akarja hagyni a világot és annak dicsőségét, mert van egy szegény és 1 Gr. Szécheny Ferenc atyai intelmei fiához, Istvánhoz. Kiadta Zichy Antal. Budapesti Szemle, 1888. évf. 54. kötet, 3—9. 11. 2 Zichy Antal, Széchenyi I. lev. szülőihez. Bp. 1896. 160. és k. 1. 3 U. o. 165. I. 4 U. o. 170. I. * U. o. 175. 1. * U. o. 183. 1. 7 U. o. 186. 1.
