Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
\ Camillus Callewaert: Sacris erudiri, 1940, Steenbrugge, Abbatia S. Petri de Aldenburgo, XXIII+742 old., 250x165 mm. Ez a hatalmas kötet ötvennyolc hosszabb-rövidebb liturgikus értekezést tár elénk. Callewaert pápai prelátus és a bruggei káptalan tagjának 50 éves papi jubileumára gyűjtötték össze a steenbruggei apátság szerzetesei. E gyűjteményt csak úgy merészelték sajtó alá rendezni, hogy előzőleg megfelelő számú előjegyzőt gyűjtöttek az egész világról. Sikerült is nekik 264 aláírót szerezni. Ezek neveit a kötet elején kinyomtatva találjuk. Közöttük egy magyarral is találkozunk. Callewaert nagy műve : Liturgicae Institutiones, amelyből eleddig már három kötet jelent meg (I. De Sacra Liturgia universim, 1933; II. De Breviarii Romani Liturgia II. kiad. 1939; III. De Missalis Romani Liturgia, 1937) ; továbbá Caeremoniale in Missa privata et solemni ed. 4-ta 1940 és De Exsequiis, Quaestiones Liturgicae, 1935, — feliratú munkái eléggé ismertté avatták nevét a liturgikai irodalomban. Az eló'ttünk fekvő impozáns kötet egyes fejezeteit különféle folyóiratokban helyezte el és közölte a tudományos teológiai világgal. Ezek a folyóiratok: Collationes Brugenses, Cours et Conférences des Semaines liturgiques, Liturgisch Parochieblad, Ephemerides Liturgicae, Ephemerides Theologicae Lovanienses, Tijdschrift voor Liturgie, Revue d’Histoire Ecclésiatique, Revue Bénédictine, Ambrosius és La Questions Liturgiques et Paroissiales. Munkájában a következő liturgikai szempontokat tárgyalja : az első három fejezet szól a liturgiáról általában, a IV—XVII. a breviáriumról, a XVIII—XXVII. a római mise liturgiájáról, a XXVIII—LIV. az egyházi évről, míg a római Rituáléról a négy utolsó fejezetben ír. Legtöbb cikke latinul és franciául íródott, több flamand nyelven és egy olasz nyelven tárja elénk a szóbanforgó témát. A fejezetek terjedelme nagyon különböző. Egyik-másik maga egy-egy kis könyvet alkot, pl. La durée et le caractère du Carême ancien dans l’Eglise latine <449—507) ; míg mások alig egy oldalt foglalnak le. PL L’Antipendium (205— 206), De cereis funalibus (725—26) stb. Callewaertről ismeretes dolog, hogy a század elején főleg az őskeresztények üldözésének történetéből vette értekezéseinek indítékát. E téren véleménye — a legjobbak szerint is — megalapozott és eredeti volt. Attól kezdve azonban mindjobban lekötötte figyelmét a római Egyház fönséges liturgiájának ősi története, az ősegyház egész istentiszteleti belső és külső élete. Eme történelmi műveltségénél és szakismereténél fogva érthető nála, hogy a legrövidebb terjedelmű cikkében is biztos forráskritikai ismerettel emeli ki a kevésbbé ismert szövegeket az Egyház atyái iratainak, zsinatainak vagy hagyományainak tömkelegéből, hogy rávilágítson egy-egy liturgikus mozzanat fejlődésére, jelentőségére és sokszor észszerűségére. Callewaert valami biztos történelmi tájékozódással, az egyházatyák eredeti műveinek világos interpretálásával teszi kézzelfoghatóvá az előttünk már-már homályos tartalmú, vagy jelentőségű ceremóniát és egyházi ruhákat. Világos és biztos kézzel vezeti le a ma díszesnek és külsőlegesnek tetsző isztentiszteleti szent cselekvényeknek századok szerint megjelenő módosulását. A szerzőt ol282 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN
