Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 283 vasva a templomi szertartások megelevenednek előttünk, tartalmat kapnak és az Egyház ősi hagyománytiszteletének rendíthetetlen mélysége domborodik ki előttünk. Meglátásai, a sok tudós vélemény között a helyes kiválasztási eljárása és a saját magatartásának igazolásai legtöbbször helytállók. Ennek titka pedig, hogy egyszerűen az a tudományos módszer vezeti, amelynél fogva egyedül az érvek, a forrásokból fölhozott bizonyságok és a történeti helyes szemlélet vezetik tudományos kutatásaiban. Ilyenkor az igazság birtokában a többi szerzőkkel szemben egyszerűen és vitába szállás nélkül kimondja : haec sententia nullis fulcitur documentis. Soha nem vezetik elfogult ítéletek, előre megformulázott gondolatok, hanem a fölhozott történelmi érvek súlya alatt hajlik meg önmaga és a többi szerzők véleménye előtt. Ez Callewaert ereje. Ezért merészeli oly egyszerűen és heveskedés nélkül túltenni magát minden előző véleményen. Példának fölhozom a Tu autem Domine miserere nobis c. fejezetet. Régebben az officium lekciói hosszabbak voltak, tetszés szerint olvastak föl a Szentírásból. A kórus elnökéhez tartozott, hogy az olvasásnak véget vessen. Megszólalt tehát hangosan : Tu autem cessa, vagy desine. A lektor ráfelelt : Domine, miserere nobis. Később a kórus vezetője nem szólt közbe, hanem a cessa elhagyásával a lektor ejtette ki mind két mondatot így: Tu autem Domine, miserere nobis. így fejtegették és tartották ezt Mabillon, Qrancolas, az újabbak közül Probst, Baumer, Thalhofer, Eisenhof er és mások. Ellenben Callewaert erre ezt a megjegyzést teszi : semmi alapja nincs ennek a magyarázatnak, mert a) a szerzők egyszerűen csak föltételezik a cessa, desine szavakat, b) és mert semmi bizonyságot nem hoznak föl. Az ő magyarázata így szól : a monostorokban megmaradt mind a mai napig az a szokás, hogy az asztali olvasásnál az apát csenget, hogy a lektor fejezze be a fölolvasást. Befejezésül ilyenkor a lektor hozzá teszi : Tu autem Domine, miserere nobis. Mindnyájan felelnek : Deo gratias. Erre mondja Callewaert : Quam fidelis, quam rationabilis agendi ratio. Fölhozza idevonat- kozólag a VI. századból a szerzetesek eljárását, hivatkozik Nagy Károly császár példájára. A szerzőnek eme tudományos eljárása egyrészt érthetőbbé teszi a liturgikus mozzanatokat, másrészt előbbreviszi eljárásával a tudományos művelődését is. Callewaert könyve egyúttal a liturgikus érzéket és érzést is hatalmasan fölkelti és ápolja az olvasóban. Ha részletesebben vizsgáljuk Callewaert okfejtéseit, akkor röviden azt a meggyőződést szűrhetjük le azokból : egyik törekvése az, hogy kimutassa a papi zsolozsma keletkezésének régebbiségét. Legtöbb szerző ugyanis Szent Benedektől igyekszik származtatni az egyes részeket. Szerző kimondja pl. a Laudesröl írt fejezetében : Non ergo a s. Benedictio accepimus nostras Laudes (89. v. ö. 130, 133, 166, 168.). Az istentiszteleti ruhák eredetét minden erőltetés nélkül a római viselet elemeiben keresi. Elismeri azonban pl. hogy az amictus (humerale) viselésére a régi szerzetesek egy ruhadarabja is befolyással volt. Az egyes szentmiseszövegek létrejöttében — szerinte — nagy befolyást gyakoroltak a stációs napok szertartásai vagy a templomok védőszentjeinek ünnepei. A római ritus elrendezésében vagy kialakításában Nagy Szent Gergely
