Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Holvay Brunó: Az uniós munka és a teológia
IRODALOM LITERATUR BULLETIN 281 és ezzel megfelel az első kötet némely bírálójának az ő egyetemes haláltánc- fogalmára vonatkozó észrevételeire, melyeknek nehézsége volt az a föltevés, mintha már az első kötet ennek az egyetemes haláltáncfogalomnak jegyeivel kívánt volna dolgozni. Ennek az egyetemes haláltáncnak fogalmát a szerző egyenesen a XIX. század műalkotásaiból vonta le, de régebbi művekre nem alkalmazta. Ennek a fogalomnak megvizsgálására nemcsak a nagy német költők hosszú sora vonul fel előttünk Hans Sachstól Hoffmannstalig, hanem sok magyar költő is megjelenik s műveiknek az európai haláltáncirodalommal kimutatható kapcsolataival is részletesen megismerkedünk. A Comico- tragédiától Csokonain keresztül fel Vörösmartyig, Aranyig, Petőfiig és Adyig új meg új változatokban ismétlődnek a magyarrá lett egyetemes haláltánc- motívumok. Az ember tragédiáját korabeli haláltáncokkal egybevetve, és vizsgálva benne a haláltánc romantikus elemeit, a szerző részletesen megmutatja, hogy Madách remeke egyúttal a világirodalomnak is eredeti és legkiválóbb haláltánc-műve. Hogy az egész mű óriási arányai jobban kibontakozzanak előttünk, ne maradjon amlítetlen, hogy a szerző közel 18 éve dolgozik tárgyán s ezalatt közel 80 hazai és külföldi könyvtárban kutatott és több ezer, részben középkori kéziratból, részben későbbi szépirodalmi és tudományos munkából merítette adatait, melyek nemcsak irodalmi, hanem egyúttal történelmi, művelődés- történeti és néprajzi jellegűek. — A szoros értelemben vett haláltáncok jelentős szöveg- és képváltozatait a XVI. századig a második kötet fogja tárgyalni és egyúttal a haláltánc keletkezése problémájának régóta keresett megoldását is nyújtja. Ez a mű a gyakorlati lelkipásztor számára is rejteget kincseket. A jóízlésű pap ugyan nem kíván hátborsóztató haláltörténetekkel alacsony hatást elérni, de annál bátrabban nyúlhat egyes újkori költői és művészi feldolgozásokhoz, melyek a mai ember leikéből nőttek ki és éppen azért, mert művésziek, nem méltatlanok az evangélium munkásához. Ohmacht Nándor. Mons. Guglielmo Tower: Ciô che le biografie di Napoleone non dicono. Traduzione dali Ungherese di G. B. Giario. Álba, Pia Società San Paolo. Nem az a célunk, hogy könyvismertetés keretében véleményt mondjunk a kitűnő Szerző munkájáról. Megtettük azt a könyv megjelenésének pillanatában. Már akkor kiemeltük a Szerző kivételes történeti elmélyülését, éles szemét a történeti összefüggések felismeréséhez, szerencsés apologétikai érzékét, amellyel a történelmet megvilágítja és megeleveníti eszményi szempontok fényszórójával. A tárgy kétségkívül vonzó és érdekfeszítő jellege mellett éppen a Szerző említett írói képességeinek tulajdoníthatjuk, hogy a könyvnek sikerült áttörnie elszigetelt nyelvünk szűk határait és elindulnia, reméljük, a világsiker útján. Kívánjuk, hogy az olasz fordítás, mely szép köntösben és gyönyörű színes nyelvezetben lép közönsége elé, a baráti olasz nép körében szíves fogadtatásra és széleskörű elterjedésre találjon, amint megérdemli. Galla Ferenc.
