Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
18 PATAKY ARNOLD 17. Azért menjetek ki közülük, És váljatok el, úgymond az Úr, És ne érintsetek tisztátalant, 18. És én magamhoz fogadlak titeket, És atyátok leszek, És ti az én fiaim és leányaim lesztek, — Úgymond a mindenható Úr.» A 16. vers szinte szószerint való idézet Móz. III. 26, 11.12-ből. A különbség csak az, hogy érjaco rrjv axrjvrjv (F ; ôiaêijxrjv B A) /uov helyett Szent Pál évoixrjaco-1 mond, az év vfxlv szavakat éfineguiarrjaco után elhagyja és a második személyű névmásokat a harmadik személlyel cseréli fel. A Leviticusban arról van szó, hogy az Isten az ószövetségi frigysátorban az ő választott népe között akar lakni. Szent Pál e helyet tipikus értelemben veszi : az Isten még ennél is tökéletesebb módon lakozik az újszövetség egyházában. Ezt a gondolatot Ez. 37, 27-ben is megtaláljuk. — A 17. vers ismét szinte szószerint való idézet íz. 52, 11-ből. A próféta a Babilonból kivonuló levitákhoz intézi szavait, akiket figyelmeztet, hogy ne szennyezzék be magukat Babilónia bálványaival, hiszen ők az Úr edényeit hordozzák. (V. ö. Jer. 51,45; Ez. 20, 34. 41.) Szent Pál e szavakat szintén tipikus értelemben idézi : kéri korintusi híveit, hogy szakadjanak el a pogányok közösségétől, ne szennyezzék be magukat a pogányság bűneivel. — 18a. Sám. II. 7, 14-ből való idézet, amelyben az Úr Dávidnak megígéri, hogy fia, Salamon iránt atyai szeretettel fog viseltetni ;x 18b. pedig íz. 43, 6 ; Jer. 31, 9; 32, 38; Óz. 1, 10. gondolatait olvasztja össze. Mindezek a prófétai helyek az Istennek atyai jóságát hirdetik, amellyel ő Izrael népének a fogságban szétszórt fiait és leányait összegyűjti és hazájukba visszaviszi. Szent Pál e szavakat arra a végtelen szeretetre magyarázza, amellyel az Isten a keresztényeket fogadott gyermekeivé teszi. Eszerint alkalmazott, erkölcsi értelmezéssel van dolgunk (accommodatio per extensionem), mely kitűnően megfelel e részlet parenetikus jellegének. 8, 15-ben Szent Pál xaïïthç yéyQcmrai bevezetéssel, de szintén alkalmazott értelemben idézi a Móz. II. 16, 18-ban olvasható szavakat a LXX szerint, de azzal a kis eltéréssel, hogy éXatrov középfok helyett oXLyov alapfokot mond és az első mondat alanyának és állítmányának a helyét felcseréli : «Aki sokat (gyűjtött), nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött». A mózesi leírás arra vonatkozik, hogy a pusztában a manna egyforma mértékkel jutott mindenkinek Izrael népéből ; Szent Pál pedig azt óhajtja, hogy Korintus és Achaja keresztényeinek testvéri szeretete segítsen a jeruzsálemi szegény zsidó-keresz- 1 1 Ugyanezt a helyet Zsid. 1, 5. tipikusan az Ür Jézusnak istenfiúi méltóságára magyarázza.
