Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 189 Jaegen hitének őszintesége, mélysége és probléma-mentes természetessége szuggesztív hatást gyakorol és nem kis eredményt garantál. K- Rudolf — kinek jó neve a bécsi akadémikus pasztoráció, a kát. akció és kát. irodalom berkeiből ismeretes — jól tette, hogy ezt a ritka könyvet, melyet világi írt a világban élő, de tökéletességre törekvő lelkek számára — és amelyben voltaképen Jaegen saját szép életét teríti ki — újból könyvpiacra hozta. Rudolf szükségesnek látta jegyzetekkel is ellátni, melyek egyrészt a teológia nyelvén fejeznek ki némely megállapítást, másrészt a változott viszonyokra utalnak. Tiefentaler József. Dom Columba Marmion O. S. B.: Krisztus, a lélek élete, lelkigyakorlatok. Ford. Simon Árkád O. S. B. Szent István-Társulat 435 oldal. Marmion belga bencés 1923-ban halt meg. Műveit nem maga írta, a szóbanforgó francia munkát sem, hanem tisztelői jegyzetei alapján Raymond Thibau munkatársa állította össze három kötetben, melyeket «ma már a lelki élet klasszikus műveinek tekinthetünk» (a fordító). Marmion könyvei óriási elterjedettségnek örvendenek. Ez az első kötet egyúttal az első magyarra átültetett Marmion-könyv. A mű alapgondolata : a megváltott ember Krisztusban Isten fogadott fia ; ennek a megvalósítása pedig az Istennek szentelt élet. A Szentírás gazdag ismerete és kiaknázása, valamint minden idők katolikus theológiai és vallási irodalmának figyelembevétele rendkívül tartalmassá teszi fejtegetéseit. A modern misztikus irodalom auctorait is sűrűén citálja, ami egyúttal magyarázza azt, hogy a kegyelmi élet misztikus elgondolását vallja. A liturgikus szellem bencés szerzetesre vall. Minden ízében modern könyv ; teljesen hiányzik a régi aszketikus könyvek kenetteljessége és unalma. Gördülékeny, ütemes nyelvezete rövid, befejezett mondataival rendkívül kellemes és könnyű olvasmánnyá teszi. Bár nincs módomban ellenőrizni, az az érzésem, hogy a fordító igen gondos munkát végzett éppen nyelvi szempontból is. Szokatlan Szent János evangéliumát vagy leveleit «Jn» rövidítéssel citálni. A 49. oldal jegyzetében nem világos a «Gratia unionis» használata, mert mintha az incarnatio misztériumára vonatkoztatná, ami természetesen helytelen lenne. Ilyen és hasonló kifogásolnivalók azonban nem csökkentik a munka értékét. A magyar közönség örülhet, hogy Marmion, a kitűnő lelki mester, számára hozzáférhetővé lett. Úgy a fordítót, mint a kiadót pedig köszönet illeti. Tiefenthaler József.
