Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
XII. PIUS ELSŐ KONKORDÁTUMA 171 a portugál kormánnyal, hogy megtudja, vannak-e ellene általános politikai természetű ellenvetések. Ha a kormány a jelzett közléstől számítva harminc napig nem nyilatkozik, úgy tekintendő, hogy nincs ellenvetése. Az erre vonatkozó tárgyalások titokban maradnak». Ez a pont patronátusról és félpatronátusról (Patronato, Sémi Patronato) beszél, anélkül, hogy bővebb magyarázatot adna ; feltehető azonban, hogy a konkordátum «Patronatus» alatt az indiai portugál gyarmatokon, «Semi- Patronatus» alatt pedig az angol uralom alatti indiai városokban a portugál államot megillető jogot érti a püspöki székek betöltésénél.1 (L. Kontor : A háború utáni konkordátumok, 26.) A papság privilégiumai. A 11—13. és a 15., 16. pontok a többi konkordátummal egyenlően az egyháziak szabadságjogait biztosítják a következőkben : A 11. pont szerint hivatásuk gyakorlásában az egyháziak épúgy az állam védelmét élvezik, mint a világi hatóságok. A 12. pont értelmében a bírák vagy más hatóságok nem hallgathatják ki az egyháziakat azokra a dolgokra vonatkozólag, amelyekről szent ténykedéseik folyamán szereztek tudomást. A 13. pont az egyháziakat mentesíti az esküdti, bírói, adóbizottsági és minden egyéb tisztségek viselése alól, amelyeket a kánonjog az egyházi állapottal összeférhetetleneknek tart. A 15. pont a német, az olasz és az osztrák konkordátum mintájára büntetéssel sújtja az egyházi ruha jogosulatlan viselőjét. Büntetés alá esik az egyházi jogkör és funkció jogosulatlan gyakorlása is. A konkordátum 16. pontja a katolikus Egyháznak minden magán és nyilvános vallási ténykedés szabad gyakorlását biztosítja a közbiztonság és a forgalom követelményein belül. A 17. pont az emberbaráti és a büntető intézetekben biztosítja a lelki szolgálat ellátását. Eszerint azokba a kórházakba, kollégiumokba, menhe- lyekbe, börtönökbe, továbbá más hasonló állami intézetekbe és a helyi önkormányzatok és intézmények telepeire és a jótékonysági intézményekbe, amelyeknek nincs kápolnájuk és erre a célra saját lelki szolgálatuk, a lelki ellátás biztosítása céljából szabad bejárása van a helyi plébánosnak és annak a papnak, akit ezekkel a szolgálatokkal az illetékes egyházi hatóság megbízott, de figyelemmel kell lenni az előírt szabályokra, kivéve a sürgősség esetét. 1 Az isfhertetés kiszedése után kaptuk Luttor Ferenc dr. apostoli proto- notárius, vatikáni követségi tanácsos úr szíves közvetítésével a vatikáni portugál követség kánonjogi tanácsosának részletes tájékoztatását, amely fedi fentközölt véleményünket. Ez a hitelesnek tekinthető tájékoztatás az olasz nyelvű «Semi-patronato»-t a «patronatus ad honorem» latin kifejezéssel helyettesíti. Véleményünk szerint az olasz kifejezést «részleges kegyuraság», a latin megjelölést «tiszteletbeli kegyuraság» szavakkal lehetne magyarra fordítani.
