Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
A CSODÁS GYÓGYULÁSOK ORVOSTUDOMÁNYI ÉRTÉKELÉSE 137 figyelmükre méltatjuk az ilyen gyógyulásokat, ezeket hisztériával vagy szuggesztióval igyekeznek magyarázni. Az ellenőrző iroda orvosai természetesen szintén jól tudják, hogy léteznek hisztériás alapon csodálatosnak látszó gyógyulások s éppen azért az ilyen gyógyulásokat ők sem tartják rendkívülieknek. Hogy az Egyház maga is mennyire óvatos a gyógyulások megítélésében, bizonyítják XIV. Benedek pápának (De Beatif. Lib. IV. pars. I. Cap. 1.) ezek a szavai : «Amidőn hisztériáról van szó, a csodát nem a krízisek megszűnéséből kell megállapítani, hanem az azokat előidéző alapbetegség gyógyulásából». Ha a hisztériásoknak ilyen módon értelmezhető gyógyulásáról lehetne szó, akkor kétségtelen, hogy itt is rendkívüli gyógyulásról beszélhetnénk. Charcotnak ismert mondása : «La foi qui guérit», sem akar egyebet jelenteni, mint azt, hogy a lourdesi gyógyulások kivétel nélkül ideges jelenségek. Amikor szervi bántalmak rendkívüli gyógyulására hívták fel Charcot figyelmét, nem volt hajlandó az ilyen gyógyult egyének vizsgálatára mondván, hogy az ilyeneket vizsgálat nélkül mind el kellene utasítani. Ez a nyilatkozat nem méltó tudós emberhez és a legnagyobb elfogultságnak a bizonyítéka, mert fáradtságot sem vesz ahhoz, hogy a tényekről meggyőződjék és eleve feltételezi mások vizsgálatának a megbízhatatlanságát. A szuggesztiónak sem lehet szerepe ott, ahol a gyógyulásba vetett bizalom hiányzik, pl. a visszértágulatban szenvedő betegnél, vagy ahol az egyén egész fiatal koránál fogva szuggesztív hatás amúgysem tételezhető fel, pl. a veleszületett lábdeformitást feltüntető alig kétéves gyermeknél. Azok közül, akik egyik-másik rendkívüli gyógyulás megtörténtét mégis kénytelenek elismerni és erre magyarázatot keresnek, sokan az «ismeretlen természeti erők» hypotéziséhez folyamodnak. Ez a hypotézis azonban csak újabb kérdést vet fel és magyarázatnak egyáltalán nem alkalmas, mert önmagával jut ellentétbe, amikor a természettörvényekkel nem magyarázható jelenségeket pl. nyílt csonttörésnél létrejött csonthiány hirtelen pótlódását, vagy rákos daganat hirtelen eltűnését stb. ugyancsak természeti erővel, de a létezőkkel ellentétes ismeretlen erővel akar magyarázni. A természet rendjében nem létező anyagok hirtelen megjelenése, mint pl. az említett csonttörés esetében, vagy bizonyos anyagok hirtelen eltűnése, mint pl. fenti rák-esetünkben, nem fordul elő. A természeti erők akár ismertek vagy ismeretlenek legyenek azok — helyesen jegyzi meg Le Bee — csak átalakulást hozhatnak létre az anyagon. Az említett hypotézis az ismeretlen Természeti erőkről bölcseleti alapon sem fogadható el, mert sehogy sem tételezhető fel, hogy a természet önmaga tudna nem létezőből valamit létrehozni, vagy létezőt nyom nélkül eltüntetni. Ezekután önként adódik az a logikai következtetés, hogy ezekben az esetekben a természeti erőket meghaladó olyan felsőbbrendű Lénynek van szerepe, aki, mint a természet rendjének Ura, képes végtelen hatalmánál fogva valami rendkívülit is alkotni. Ez a lény pedig nem lehet más, mint maga az Isten.
