Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
136 BOCHKOR ÁDÁM kívüli gyógyulások kapcsán bizonyos megállapításokhoz juthassunk. Az ismertetett esetek, nevezetesen régi csonttörés, veleszületett lábdeformitás, kiterjedt visszértágulatok az alsó végtagokon, idült tüdő- és csonttuberkulózis és nyelvrák gyógyulásának lefolyása megegyezett abban, hogy az a tényező, amely bonctani és élettani ismereteink alapján minden betegség gyógyulásában törvényszerűnek mondható, vagyis az időbeli lefolyás tapasztalati tartama, az említett esetekben hiányzott. Hiányzott olyan értelemben, hogy a gyógyulás hirtelen, vagy percek alatt következett be, mindenesetre olyan rövid idő alatt, amely rendes körülmények között egyáltalán nem szokott előfordulni. Orvosok, akik ismerik a betegségek kórtanát, bonctani és élettani alapját, tudják, hogy a betegségek lefolyásához szükséges időtényező nagyságát a betegség minősége, az egyén konstitűciója és a körülmények, bizonyos kilengés keretében, szabályszerűen szabják meg. Első pillanatra bizonyos hasonlóság látszik a hirtelen gyógyulások és az ú. n. hirtelen halálesetek között, nevezetesen az időtényező szerepe szempontjából. A hasonlóság azonban csak látszólagos, mert hirtelen halál esetében a halált a boncolás alkalmával a szervezetben észlelt, de tüneteket alig, vagy egyáltalán nem okozott kóros elváltozás alapján rendszerint jól tudjuk magyarázni, viszont hirtelen gyógyulásoknál éppen ilyen természetes magyarázattal nem szolgálhatunk. A rendkívüli gyógyulások lefolyásának másik fontos tényezője a recidivamentesség, vagyis az a tény, hogy a betegség kiújulása nem következik be. Ezt azonban a lourdesi ellenőrző orvosi iroda csak úgy ellenőrizheti, hogyha a gyógyult beteget bizonyos idő múlva, rendesen két év múlva újabb vizsgálatra rendeli be. Ha ez a vizsgálat megállapította a gyógyulás tartósságát, csak akkor nyilatkoznak arra vonatkozólag, hogy adott esetben a gyógyulást a természeti törvények alapján magyarázni nem lehet. Végül kiemelhetjük azt is, hogy a rendkívüli gyógyulások esetében sok beteg, különösen, ha a gyógyulás pillanatok alatt következik be, igen erős fájdalmat érez, úgyhogy az ilyenek nem egyszer elaléltan, hosszabb ideig feküsznek, amíg magukhoz térnek. A rendkívüli gyógyulás orvosi megállapításához szükséges tehát mindenek előtt a betegség biztos diagnózisa. Ezért kívánja az ellenőrző orvosi iroda azt, hogy a betegek orvosi bizonyítványt vagy kortörténetet hozzanak magukkal. Az érkező betegeket természetesen még az ellenőrző irodában is megvizsgálják. Feltétele a rendkívüli gyógyulás megállapításának még az, hogy észleljék is a gyógyulás bekövetkezését, ami Lourdesban különben számos orvosnak áll módjában, végül, hogy amint már említettem, a gyógyulás tartósságát két vagy több év múlva ellenőrizzék. A rendkívüli gyógyulások valódiságát már a múltban sokan kétségbevonták, de kétségbevonják ma is, noha ezek a gyógyulások gondos orvosi ellenőrzés alatt állanak. A legtöbben, ha egyáltalán
