Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
A CSODÁS GYÓGYULÁSOK ORVOSTUDOMÁNYI ÉRTÉKELÉSE 133 tartó genyedés folytán nagy mértékben leromlott. A gyógyulás előtt három hónappal az egyik orvos a törvégek között 3 cm hosszú csontos hiányt állapított meg. A gyógyulás előtt közvetlenül orvos a beteget ugyan nem látta, de több tanú állítása szerint a tört végtag akkor is éppen olyan rendellenesen volt mozgatható, mint azelőtt. Hogy az utazás napján Rudder valóban nem lehetett gyógyult, mint indokolatlanul némelyek állítják, azt az a körülmény is támogatja, hogy mikor az állomásról kocsival a barlanghoz vitték, geny folyt a kocsi padlójára, ami a kocsist szitkozódásra indította. A rendkívüli tehát a hirtelen bekövetkezett gyógyulásban az, hogy a törvégek csúcsainak elhalása és szilánkok kilökődése folytán keletkezett tetemes hiánynak csontszövettel való kitelődése, a genyedés megszűnése, a lágyrészek gyógyulása és az izmok működésének helyreállása pillanatok, vagy percek alatt következett be. Ilyen hirtelen lefolyású anatómiai és fiziológiai gyógyulás a gyakorlatban nem szokott előfordulni és azt az ismert természet- törvényekkel sem tudjuk magyarázni. Második esetünk1 egy orvosnak nyomorék lábakkal, pes equino- varus-szal 1894-ben született kisleányára vonatkozik. Amikor a gyermek 15 hónapos lett, a szülők elhatározták, hogy leányukat megoperáltatják. A műtét az Achilles-inak átmetszésében állott, amit azért végeztettek, hogy a lábakat rendes állásba hozzák. Az alsó végtagokat azután artikulációs tokba helyezték. Ez a készülék sem segített a gyermek állapotán. A combok és az alszárak izomzatának a sorvadását lehetett megállapítani. Emiatt orvossal az alsó végtagokon masszírozást végeztettek. A gyermek képtelen volt egyedül egy lépést is tenni, mert a végtagok járáskísérletnél összebicsaklottak. Ilyen állapotban került a kisleány 1896 június 24-én Lourdesba, ahol a gyermeket a Iourdesi vízben megfürösztötték. A harmadik fürösztés után a gyermek váratlanul egyedül kezdett járni. Másnap a szentmise után a gyermeket újból behelyezték rövid időre a vízbe, majd az orvosi ellenőrző irodába (Bureau des constatations) vitték, ahol a Iourdesi gyógyulásokról írt tanulmányairól ismert Boissarie orvos előtt a gyermek a készülék eltávolítása után teljesen egyedül tudott járni. Ennek a gyógyulásnak a rendkívülisége mellett szól az, hogy a lábak normális izesülése és a sorvadt izmok működésének helyreállása hirtelen következett be. Ebben az esetben hangsúlyozni kívánom még, hogy a gyógyulás magyarázatára a gyermek koránál fogva, a szuggesztio sem szolgálhat alapul. A harmadik esetben2 egy előrehaladottabb korú, erőteljes papról van szó, akinek alsó végtagjain hatalmas visszeres tágulatok voltak. A visszerek tágulatát már 35 éves korában vette észre. Járáskor ez már akkor fájdalmat okozott. Kb. 42 éves korában különböző nagyságú 1 I. m. 37. old. és Le Bee m. 204. old. 2 Dr. Le Bec : Preuves médicales du miracle. Paris. G. Beauchesne et Co. 1930. 149. old.
