Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
134 BOCHKOR ÁDÁM fekélyek jelentek meg az alszárain, mégpedig 6 a jobb alszárán és 8 a bal alszárán. 42—50 éves koráig a genyedő sebek nem változtak, noha rendszeres kezelésben részesült. Kéthónapi teljes pihenés is alig hozott némi javulást. 51 éves korában püspöke tanácsára Lourdes-ba ment. Orvosának, Le Bec-nek ezt mondta: «Püspököm akarja, hogy Lourdes-ba menjek. Engedelmeskedem, de gyógyulásomban nem bízom». Végtagjain egész a lágyékhajlatokig, különösen a vena saphena mentén sok, erősen tágult visszeret lehetett látni. A térd belső oldalán varicosus tömeg volt észlelhető. A bal alszáron a belső boka felett, igen fájdalmas, tömött csomó — véralvadékot tartalmazó értégulat — volt érezhető. Lourdes-ban az első fürdés után igen heves fájdalmat érzett a lábaiban s ugyanakkor észrevette, hogy a visszeres tágulatok, valamint a fekélyek eltűntek. Le Bee 5 nap múlva látta újra a beteget és akkor megállapíthatta, hogy a visszerek normális lefutásúak, tágulatok nincsenek és a fekélyek helyén halvány, vörhenyes, nem rögzített, felületes hegek vannak. Hét év múlva is megvizsgálta a betegét, de akkor sem észlelt tágult visszereket és a járás zavartalan maradt. Esetünkben a visszérgyulladás jelenségeinek hirtelen megszűnése, a közel húsz év óta fennálló tágult visszerek billentyűinek hirtelen újraképződése, amit fel kellett venni, mert anélkül az alszárak normális vérkeringésének helyreállása sem képzelhető el, valamint a kanyargós tágulatok hirtelen eltűnése olyan rendkívüli jelenségek, amelyek az ismert kórtani alapon nem magyarázhatók. A negyedik eset1 egy tuberkulótikus nőről szól, akinek a kórelőzményében is szerepel a tuberkulózis, amennyiben a bátyja gégetuberkulózisban, az egyik nővérének két gyermeke pedig agyhártya- tuberkulózisban halt meg. Gyermekkorában tuberkulótikus szaru- hártya-gyuladásban, a koponyacsont és a nyaki nyirokcsomók tuberkulózisában szenvedett. 18 és 19 éves korában hosszabb ideig feküdt kórházban erős vérzéstől kísért tüdőtuberkulózissal, a háta, karok és a csípők hideg tályogjaival. Húsz éves korában, 1907-ben gerincfájdalmak miatt Le Bee sebészeti osztályára került, ahol kezdődő tuberkulózist állapítottak meg a 2. és 3. ágyékcsigolyákban. Két hónap múlva a bal lágyékhajlat felett hideg tályogot diagnosztizkáltak s abból félliter genyet szívtak ki. 1907 augusztus havában Lourdesba szállították, de eredmény nélkül. Október havában bal csípőizületi fájdalmakkal jelentkezett, decemberben hashártyatuberkulózist, 1908 június havában pedig agyhártyatuberkulózist delíriummal és 40°-os lázzal állapítottak meg. Augusztus havában fekvő állapotban újból Lourdesba vitték és ugyanakkor a kezelő orvosa bizonyítványt is küldött. Négy nap minden eredmény nélkül telt el. Vasárnap, a szentségi körmenet alatt fel akart kelni, de hátában olyan heves fájdalmat érzett, hogy kimerül1 I. m. 182. old.
