Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
A CSODÁS GYÓGYULÁSOK ORVOS- TUDOMÁNYI ÉRTÉKELÉSE. A kérdés kellő megvilágítása végett tárgyunk hármas felosztása látszik a legcélszerűbbnek. Az I. rész röviden azzal foglalkozik, hogy a gyógyulási folyamatnak mi a lényege, milyen természeti törvények alapján megy végbe a gyógyulás? A II. rész azt kutatja, hogy vannak-e és hogyan magyarázhatók azok az eltérések, amelyek a szokott gyógyulások lefolyásában mutatkozhatnak? Végül a III. rész azokat a gyógyulásokat ismerteti, amelyek — úgylátszik — az érvényben lévő természet- törvények alapján nem magyarázhatók. I. A gyógyulás folyamatát úgy érthetjük meg a legjobban, ha a betegség lényegével tisztában vagyunk. Általában az emberiség, de különösen az orvostudomány története tanúskodik arról, hogy milyen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a betegség mai természettudományos felfogása kialakuljon. Ha ebbe a történeti fejlődésbe bepillantunk, tudjuk csak értékelni azokat a nehézségeket, amelyek a betegség lényegének megismerése elé tornyosultak. A betegséget régen valamilyen idegen lénynek tartották, amely az emberbe hatol és beteggé teszi őt. Ezt a lényt kezdetben szellemnek tekintették, majd később az empíria előtérbe nyomulásával valamilyen állat, féreg közvetítésére gondoltak. A görögök felismerték a világrendben rejlő harmóniát, ami az emberi természetben ia megnyilvánul. Ha ez a harmónia, vagy egyensúlyi állapot megbomlik, jelentkezik a betegség. Ennek a harmóniának a fenntartója az orvostörténelemből jól ismert négy nedv, amelyen az orvostudományban hosszú időn át fontos szerepet játszó elmélet, az ú. n. humoral- patológia épült fel. Ezzel szemben a szolidárpatológia a test szilárd részeit, a szerveket tekintette a betegségek elsődleges kiindulási helyeinek. A sejt felfedezése Virchow híres tanának, a cellulárpatológiának a felépítéséhez szolgált alapul, mely a sejtben jelölte meg a betegség székhelyét. További haladást jelentett a kóroktani kutatás, főleg a bakteriológia, amely a fertőző betegségek kórokozóit és ezek viselkedését az emberi szervezetben tanulmányozta. A mai orvostudományban a konstitúció, az alkat játszik nagy szerepet, melynek lényegét azonban még nem ismerjük. Az alkattan nem új keletű, mert ennek gyökerét már a hippokrateszi orvostudományban találjuk meg, amely felismerte azt a fontos tényt, hogy minden ember egyéni alkattal rendelkezik. Kórtani ismereteink fejlődése terén újabb nagy fellendülést jelent az
