Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
A CSODÁS GYÓGYULÁSOK ORVOSTUDOMÁNYI ÉRTÉKELÉSE 129 örökléstan, különösen 1900 óta, amikor három hírneves botanikus-' De Vri%es, Tschermak és Correns a feledésbe merült Mendel-íéle öröklési törvényeket újból felfedezték. Míg az alkattan az általános érvényűt, a típust keresi, addig Kraus és Brugsch az egyént tette vizsgálata tárgyává pszichofizikai adottsagáival és ezeknek a környezettel szemben tanúsított reakcióival. Ebből a rövid történeti vázlatból is kitűnik már, hogy a betegség lényegének megismerése csak lépésről-lépésre, sok kutatómunka és gondos megfigyelés után juthatott mai fejlettségi fokára. Annyi bizonyos, hogy már a régiek is felismerték az egészségi állapotunkban megnyilvánuló zavartalan ritmust, egyensúlyt, melynek megzavarása jelenti a betegséget. Ma már sok betegségnek ismerjük az anatómiai alapját ; a boncasztalon a betegségek különböző stádiumainak kórbonctani, a górcső alatt pedig azok kórszövettani elváltozásait észlelhetjük. A legtöbb betegség megnyilvánulásáig, amint tudjuk, hosszabb- rövidebb idő telik el. A betegség jelentkezési ideje, annak lefolyása, kimenetele, elsősorban az egyén alkatától függ, más szóval a szervezetétől, lelki adottságától, ellenállóképességétől, a szociális viszonyoktól stb. Ha az időbeli lefolyást tekintjük, azt látjuk, hogy pl. a gümős sarjszövetképződés, a hozzá társuló degeneratív folyamatok, támadjanak azok akár a tüdőkben vagy ízületekben, hosszabb időre, hetekre- hónapokra, vagy akár évekre is kiterjednek épúgy, mint a gyógyulás folyamán az ismert regeneratív folyamatok, a kötőszövetképződés, meszesedés, stb. Ismeretes, hogy a reconvalescentia jellegzetes szaka a gyógyulási folyamatoknak és az a betegségek természete szerint különböző tartamú szokott lenni. A recidiva szintén időhöz kötött olyan jelenség, amely bizonyos betegségek esetében bizonyos körülmények között szokott előfordulni. Az időhöz kötöttség minden körfolyamatban megnyilvánul. Tudjuk pl., hogy a rosszindulatú daganatok sem fejlődnek ki máról-holnapra, hanem bizonyára örökletes alapon, ingerek kiváltó hatására vagy anélkül, a sejtek vitalitásának a haladó korral előbb-utóbb beálló csökkenése, vagy veleszületett gyengesége révén az élet bizonyos időszakában jelentkezik és halad — orvosi beavatkozás nélkül — a biztos halálos kimenetelig. Az orvos tudja azt is, hogy a sebek gyógyulása ugyancsak időhöz kötött jelenség. Az igazságszolgáltatás a sérülések gyógytartamát a minősítésnél figyelembe is veszi. A sebnek sarjszövettel való kitelődése, kötőszövetes átalakulása és behámosodása, vagyis teljes gyógyulása, a seb nagysága és minősége szerint hetekre-hónapokra terjedhet. A szervezet erőit igénybevevő lassú gyógyulás, különösen a hosszadalmas genyedés, a szervezetet rendkívüli mértékben kimerítheti, sőt halálhoz vezethet. Mindezek a tapasztalati megfigyelések, sokszoros észlelések arra a következtetésre jogosítanak, hogy a vázolt jelenségek minden embernél lényegileg azonos formában nyilvánulnak meg, s így természet-törvény 9 Theologia.
