Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
HITTUDOMÁNYI FELADATOK A SZOCIÁLIS ENCIKLIKÁK NYOMÁN 125 De ezen a közvetlen teológiai szükségleten túlmenően a teológus számára azért is nélkülözhetetlennek bizonyul a társadalomtudományi képzettség, mert a lelkipásztori, erkölcsi, dogmatikai természetű kérdések nagy része a világi társadalmi életből jön s csak annak a feltételeinek az ismerete alapján Ítélhető és oldható meg kielégítően. A kapitalizmus vagy a hivatásrendiség, a nacionalizmus vagy a totalitás kérdéséhez csak az szólhat hozzá kellő készültséggel és felelőséggel, aki ezeknek nem csak a köznyelven forgó, rendszerint felületes értelmezésére és értékelésére hagyatkozik, hanem tudományosan megvilágított mivoltukkal is tisztában van. Egyébként az, hogy a társadalomtudomány a teológus számára szükséges, korántsem csak ma tudatosult belátás. Szent Tamással az élén már a középkori skolasztika is előszeretettel tanulmányozta az antik társadalomtudományt, elsősorban az aristotelesi Politikát, melynek gondolatait iparkodott a keresztény világfelfogásnak megfelelően kiigazítani és kiegészíteni'. S a reneszánsz-korban a skolasztikának ép a társadalomelmélet volt egyik különös szorgalommal művelt területe (Vitoria, Suarez, Bellarmin). A különösen Szent Tamás által keresztény bölcseleti tartalommal átitatott társadalomelmélet máig értékes forrása a skolasztikának, melynek gazdagságára elsősorban XIII. Leó, Szent Tamás tudományának kongeniális lelkű értője és értékelője mutatott rá. Enciklikáinak elvi megállapításai forrásként a Szentírás mellett különösen Szent Tamásra hivatkoznak, akinek tanítását a kor követelményeinek megfelelően egészítik ki. XIII. Leó szociális enciklikái az elmélyedő elvi megalapozottság alapján társadalombölcseleti szempontból is megérdemlik a tanulmányozást, aminthogy a külföldi katolikus egyetemeken nem ritkán külön kurzusok anyagát képezik. Kétségtelenül a klasszikus keresztény társadalombölcselet marad a katolikus teológia szilárd alapja. Azonban maga ez a társadalombölcselet is folytonos továbbfejlesztést, kiegészítést igényel. A társadalomtudomány az elmúlt félszázad alatt óriási haladást tett, mely a skolasztikát sem hagyhatja érdektelenül. Igaz, hogy ez a nagyarányú fejlődés sok belső harccal járt és különböző irányokra oszló szakadáshoz vezetett. A kívülálló tudományos közfelfogás előtt általában még ma sincs valami nagy tekintélye a szociológiának, melyre úgy szokott tekinteni, mint valami még a kezdet nehézségeivel küzdő, módszerét és tárgykörét tapogatózva kereső, egyelőre csak tudománnyá válni igyekvő szellemi próbálkozásra. Tagadhatatlanok a nehézségek, de sok tekintetben érthetővé válnak, ha figyelembe vesszük, hogy a szociológiai kutatás sajátos tárgya, a társadalom, sokrétű és folytonosan változó életével sokkal nehezebben rögzíthető tudományos szempontok szerint, mint a tudományos kutatás egyéb tárgya. Ezen a területen nem remélhetünk oly tömegű pontos tudományos definíciót, mint egyebütt, hanem gyakran
