Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
126 KECSKÉS PÁL meg kell elégednünk a típusos jellemzéssel, bizonyos tendenciák megközelítő jelzésével. Sokáig akadályát képezte az eredményes kutatásnak az eleve felvett, a tények ferde beállítására vezető filozófiai és világnézeti nézőpont is. Ma azonban már meglehetősen kitisztultak a tények leírására s közvetlen okaikra korlátozó társadalom-íannűA: és a mélyebb értelem felfogására törekvő társada\om-bölcseletnek a határvonalai. A tények lehető tárgyilagos megfigyelésére törekvő, a társadalmi alakulatok szerkezetét kutató struktura-tan, vagy a társadalmi élet lelki feltételeit, egyén és közösség egymásrahatását vizsgáló társadalom- és tömeglélektan igen figyelemreméltó eredményeket mutatnak fel, melyek jelentősége a teológus szempontjából sem kicsinyelhető le. A papi hivatás fontos feladata, a társadalmi vezetés és ráhatás épúgy, mint a társadalmi életből jövő erkölcsi és dogmatikai kérdésekkel való megmérkőzés sikere, a társadalmi életben érvényesülő tényezők kielégítő ismeretét igénylik. Skolasztikus tankönyveink a «társaság»-ról (societas) szóló szokásos, stereotíp meghatározásával szemben a mai társadalom- tudomány el nem mellőzhető különböztetést tesz a «tömeg», a «közösség», a «társaság» közt, melyek közt fontos szerkezeti különbségekre mutat rá s általában a társadalmi élet kialakulását sokkal több tényező közrehatásából magyarázza, mint amennyi a közismert tankönyvi meghatározás keretébe beleférne. Az alapvető társadalmi alakulatoknak, a családnak, a településnek, a népi közösségnek, a társadalmi rendeknek és osztályoknak, a nemzetgazdaságnak, az államnak, a nemzetközi közösségnek összetételére, szerkezetére, alakulására vonatkozólag sok értékes ismeretet szolgáltat az újabb szociológiai kutatás, mely az erkölcsi értékszempontok felállításánál sem nélkülözhető. Az erkölcsi elvek alkalmazásánál csak a formálandó anyag ismeretével állapíthatjuk meg az annak alakítására hivatott normákat. Valóban a korszerű hittudományi műveltség elengedhetetlen követelményének kell tekintenünk a papképzésnél a Quadragesimo anno által annyira sürgetett társadalom- tudományi képzettséget. A teológusnak a társadalomtudománnyal, való foglalkozásával kapcsolatban szabad talán annak a meggyőződésnek is kifejezést adnunk, hogy ez az érintkezés kölcsönösen megtermékenyíthető lehet. A skolasztikus képzettségű elme nem csak kaphat a mai társadalom- tudománytól, de a maga részéről értékes szempontokat is nyújthat annak. A mai szociológia már túl van a társadalomról régebben vallott atomisztikus-mechanikus elképzelésen s a szerves egész gondolata irányában tájékozódik. Nagyrészt legyőzte a régebbi, sokszor a materializmusig menő természettudományos módszert és elgondolást is, s a szellemi és erkölcsi tényezők, az értékek és célok világa iránt a régebbi kutatásnál nagyobb megértést tanúsít. Platon és Aristoteles gondolatai iránt, mint a bölcseletben általában, a társadalombölcseletben is, a korábbinál jóval nagyobb érdeklődés mutatkozik. S ez az érdeklődés a mai böl
