Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
HITTUDOMÁNYI FELADATOK A SZOCIÁLIS ENCIKLIKÁK NYOMÁN 121 ember, kinek élete a legkülönbözőbb irányú hatások sodrában alakul. A feladatok egyre táguló köre a lelkivezetés középponti céljának mindenkori számontartásával a lelkipásztorkodás részéről is korszerű alkalmazkodást kíván. Kétségtelenül közel érinti korunk közösségi szelleme a liturgikus tudományt. A nyilvános istentiszteletnek mint közösségi aktusnak a tudatosítására, a XsirovQyía eredeti értelmének, a «közösségi tevékenységének az átértésére a ma szelleme kétségtelenül kedvezőbb és megértőbb, mint volt a liberális éra a vallást magánügynek tekintő s az individualizmust vallási téren is erősen éreztető korszaka. Erre mutatnak a «liturgikus mozgalom» kedvező eredményei, melyek kétségtelenné teszik, hogy lelkünk közös Anyjához, az Egyházhoz való hozzátartozás tényét s az Egyházon belül egymáshoz való testvéri viszonyunk valóságát a liturgia oldaláról lehet a ma embere számára a legvonzóbbá tenni. A tanítóhivatal szociális iránymutatásai nem hagyják érdektelenül a hittudomány elméletibb síkjain elhelyezkedő diszciplínákat sem. Korunk mozgalmas társadalmi életéből sarjadó erkölcsi problémák az erkölcstudományt mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben igen közelről érintik. Sokáig feledésbe ment alapvető erkölcsi elveknek felelevenítése és korszerű megvilágítása s a gyakorlat oldaláról özönével jövő kérdések megoldása jelentkezik ma az erkölcstan sürgető feladataként. Elméleti vonatkozásban itt van elsősorban a természetjog elve, melynek a társadalomerkölcsi kérdések megoldásához alapvető jelentősége felől XIII. Leó s a későbbi pápák enciklikái nem engednek kétséget. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az sem, hogy időközben, nem utolsó sorban a világháború okozta jogbizonytalanság következtében, a természetjog eszméje az erkölcs- és jogfilozófia síkján ismét felbukkant ; a különböző értelmezéssel szemben a katolikus álláspont szabatos körülírása korszerű feladatként van adva. S hogy a társadalmi élet legalapvetőbb erkölcsi rendező elvéül megjelölt «szociális igazságosság» értelmének közelebbi meghatározása, tudományos megfogalmazása a mai erkölcstudomány épen nem jelentéktelen kérdése, a fogalom körül kialakult vita mutatja a legszembetűnőbben. Elmélyítést igényel általában a társadalomnak mint erkölcsi közösségnek a katolikum eszmevilágán tájékozódó tudata, az erkölcsi szolidaritás, a társadalmi felelősség, a társadalmi lelkiismeret nevein sokat emlegetett, de a keresztény erkölcstudomány részéről eddig csak igen gyér fénnyel megvilágított eszmék értelme és tartalma. A Rerum novarum s a Quadragesimo anno ismerői előtt nem kell bizonyítanunk az állam szociális törvényhozására, a tulajdonszerzés jogcímeire, a tulajdon bírására és használatára, a felesleg hovafordítására, a tőke szerepére, a munka jellegére, az igazságos bérre vonatkozó megállapításoknak erkölcstudományi jelentőségét. S egyéb szociális tárgyú enciklikák is, mint az ifjúság keresztény neve
