Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
122 KECSKÉS PÁL léséről szóló Divini illius Magistri, vagy a keresztény házasságról szóló Casti connubii nem egy erkölcsi kérdésben adnak fontos iránymutatást. A külső társadalmi életből eredő problémák és indítások behatolnak a teológia belső centrumába, a dogmatika területére is. A közösségi egybetartozás ma növekvő tudata a dogmákat, a hittanítást megállapító és hordozó Egyháznak ép társas közösségi mivoltára való reflexiót élénkíti. A hitrendszer csakis az Egyházból, mint normaadó tényezőből érthető, a dogmákban a tanítóhivatal a Krisztustól adott s a közösség által megvallott kinyilatkoztatás értelmét állapítja meg vitán felül álló szabatossággal. A hittétel, az egyházi törvény, rendelkezés modern kultúrtörténeti és szociológiai szempontból nézve oly tárgyba öntött, objektivált értelemtartalmak, melyeket csak az őket létesítő közösség szelleméből s az annak alapját képező strukturális összefüggésekből érthetünk meg kielégítően. Az Egyház a világi társadalomban is benne élő emberek közössége, s midőn a társadalom általában a létét alkotó és irányító erők öntudatosítására, mélyebb értésére törekszik, közelfekvő, hogy a vallási közösség, az Egyház mélyebb átértésének az igénye is emelkedőben van. Kétségtelenül ennek kell tulajdonítanunk az Egyház legbensőbb mivoltának, a misztikus Krisztus-testnek megértésére törekvő munkáknak egyre tekintélyesebb számát1 s azt a széleskörű érdeklődést, mely irántuk nyilvánul. Az ecclesiologia különös időszerűségét mutatja azok iránt a régebbi munkák iránt napjainkban felújuló érdeklődés is, melyek a hitrendszer keretében az Egyházról szóló tannak középponti helyet igyekeztek biztosítani. így jutott új kiadáshoz a múlt század első felében élt jeles német teológusnak, J. A. Möhler-nek a műve az élőhit egységében nyilvánuló Egyházról,1 2 vagy Fr. Pilgram félszázad előtt írt munkája,3 mely az egész hitrendszert egységes alanyára, az Egyházra vezeti vissza s minden teológiai tény értelmét az Egyházzal egyesült Krisztuson keresztül az Istennel való egységből igyekezik magyarázni. Az új idők igényével való számotvetés jele az is, hogy több újabb dogmatikai kézikönyv nem elégszik meg az Egyháznak csupán mint a hitrendszer hordozójának az alapvető dogmatikai kérdések során való tárgyalásával, hanem az ecclesiologiának a speciális dogmatikába illesztésével az 1 Ilyenek : Fr. Jürgensmeyer, Die Lehre vom mystischen Leibe Christi als Grundprinzip der Aszese4. Paderborn, 1934. E. Mersch, Le corps mystique du Christ. 1—II. Louvain 1933. C. Feckes, Das Mysterium der hl. Kirche2. Paderborn, 1935. R. Guardini, Vom Sinn der Kirche3. Mainz, 1933. J. Anger, La doctrine du Corps mystique de Jesus-Christ. Paris, 1929. A. Rademacher, Die Kirche als Gemeinschaft und Gesellschaft. Regensburg, 1931. Th. Käppeli, Zur Lehre des hl. Thomas v. Aq. vom Corpus Christi mysticum. Freiburg (Schweiz)-Paderborn, 1931. J. Vetter, Der hl. Augustinus und das Geheimnis des Leibes Christi. Mainz, 1928. 2 Die Einheit in der Kirche. Neue Ausgabe. Mainz, 1925. 3 Physiologie der Kirche. Neue Ausgabe. Mainz, 1925.
