Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Kecskés Pál: Hittudományi feladatok a szoc. enciklikák nyomán
120 KECSKÉS PÁL a hatásszférájában alakul. Egyén és közösség sok tekintetben titokzatos, nehezen átvilágítható kölcsönhatásából fejlődik ki a kultúra, melynek a vallás mint a Iegmagasabbrendű s a többire is átsugárzó kultúrérték- nek, a «szentséges»-nek, az «isteni»-nek a hordozója, középponti jelentőséghez jut. Nem szorul bizonyításra, hogy az embernek ép a társadalmi válság miatt nagymértékben veszélyeztetett vallási és erkölcsi élete az Egyházat a legközvetlenebbül érinti. De az Egyháznak mint a kinyilatkoztatott vallás hirdetőjének s mint a keresztény kultúra őrének korunk társadalmi életében jelentkező, hivatásszerűen vállalt feladatainak egyre növekedő aránya nem maradhat hatás nélkül korunk hittudományára sem. A hittudomány, mint Schütz Antal ép ennek a folyóiratnak a lapjain találóan kifejtette1 «az egyházi életnek tudományos öntudata», mely «hivatva van tudományos formára hozni az egyházi álláspontot, fegyvereket és szerszámokat készíteni a védekezésre és apostolkodásra». A mai Egyház számára kétségtelenül a legjelentősebb problémák a társadalmi élet köréből jönnek, amit az ezekkel foglalkozó enciklikák s a tanítóhivatal egyéb megnyilatkozásainak gyakorisága, sorozatos egymásutánja szembetűnően mutat. S habár a tanítóhivatal enciklikák formájában közölt kijelentései általában nem szoktak teljes hatalmú autoritativ döntést tartalmazni, kétségtelenül oly feladatokat és problémákat jeleznek, melyek mellett a hittudomány, ha hivatásának magaslatán áll, nem haladhat el közömbösen. A társadalmi élet oldaláról bőségesen jön probléma, melyek megoldása, a hittan és erkölcstan kereteibe beállítása, a velük adódó speciális apologetikai problémák és a gyakorlati alkalmazás követelményei a hittudomány korszerű művelése elé nem csekély feladatokat állítanak. A társadalmi problémák korunk hittudományát valami vonatkozásban valamennyi ágában érintik. Közelfekvő a lelkipásztorkoddstan érdekeltsége. A hitélet problémái szolgáltatják nyilvánvalóan a legközvetlenebb indítékot a szociális enciklikák közreadására. Közvetlen céljuk szerint ezek az iratok iránymutatást adnak arra, milyen legyen a katolikus ember magatartása, hogyan érvényesítse meggyőződését a mai társadalmi életben, a gazdasági élet, az osztályharc, a házasság válsága, a gyermekneveltetéssel, az állami élettel kapcsolatban jelentkező problémák és reformmozgalmak közepette. Felesleges e helyen kifejteni, ami az enciklikákból úgyis könnyen kiolvasható, hogy korunk lelki szükségleteinek kielégítése egyre újabb feladatokat ró a lelkipásztorkodásra, oly méretű szervezőmunkát, egyesületi tevékenységet, a belső misszió oly eredeti módszereit követeli meg tőle, amelyeket még pár évtized előtt alig lehetett előrelátni. Szociális, karitatív, nem ritkán politikai iránymutatást és segítséget kíván lelkipásztorától a mai 1 A hittudomány jelen fázisa és föladatai. Theologia 1934, 7. 1.