Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 349 egyházközségi adónál, amelyre nézve a Kúria helyesen állapítja meg, hogy e szolgáltatás alapja az egyházközség és tagjai között fennálló közjogi viszony, a szolgáltatás célja pedig az egyházközség fenntartásához szükséges anyagi eszközök biztosítása, tehát közszükséglet kielégítése.1 Az egyházközségi adóviszony tehát közjogi jogviszony. A Kúria már korábban2 kifejtette, hogy a bevett egyházi célú javakat védő törvények a közjog keretébe tartoznak, aminek aztán az a konzekvenciája, hogy reájuk a vonatkozó közjogi és nem pedig a magánjogi jogelvek alkalmazandók. A 88. számú döntvény indokolása is kiemeli, hogy a bevett vallásfelekezetek vagyonának állaga és jövedelmei közjogi alapú és közjogi célú vagyontárgyak, továbbá, hogy a bevett vallásfelekezetek működésének a törvények rendelkezéseiben is elismert közérdekű volta és az általuk megvalósítandó feladatok nagy erkölcsi jelentősége szükségképpen annak a jogi felfogásnak a kialakulásához vezet, hogy a bevett vallásfelekezetek főképen közérdekű feladatainak megvalósítása nemcsupán a magánjog, hanem elsősorban a közjog jogszabályainak a segítségével biztosítandó.3 A közigazgatási végrehajtás irányadó mivolta. 15. Fentebb felvetettük a kérdést, hogy az egyházközségi adóra vonatkozó jogviszony magánjogi-e, vagy közjogi-e. Megállapítható, hogy a bevett egyházak egyházközségi adójára vonatkozó jogviszony — tekintettel a bevett felekezetek jogállására és ebből következőleg az egyházközségi adó jogalapjára és céljára — kétségtelenül közjogi jogviszony. A fenti kérdésre adott válasz eldöntötte egyszersmind a hatáskörvitát is ; ha ugyanis közjogi e jogviszony, akkor maga az egyház- községi adó tekintetében felmerült jogvita alapviszonya a közigazgatási hatóság (vagy autonóm egyházi közigazgatási hatóság, de semmiesetre sem világi bíróság) hatáskörébe tartozik, hacsak ellentétes tételes törvény vagy törvényerejű jogszabály nincs. Most már csak azt kell vizsgálnunk, van-e jogrendszerünkben ilyen kivételes rendelkezés. Ez utóbbi azonban nem valami túlbonyolult probléma : tételes jogszabályaink a bevett felekezetek egyházközségi adójának tárgyában felmerült kérdésben a bírói utat nem említik ; ellenben, amennyiben utalás történik, az mindig a közigazgatási (egyházi és világi) szervek hatáskörére vonatkozik. mazó jogvita a német jog szerint sem magánjogi jogvita és így nem áll számára nyitva a rendes bírói út (1. Gerichtsverfassungsgesetz 13. §.). V. ö. Anschütz Gerhard : Die Verfassung des Deutschen Reichs,14 Berlin, 1933, 6541, Zahn, 1012 1 A 88. sz. döntvény indokolásai. 2 81. sz. teljes ülési határozat. PHT. 31. sz. 3 A 88. sz. döntvény indokolása.
