Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
az erkölcsi jellemtípusokról (XVIII.) szól, olyan finoman fogja meg az egyébként annyira nehezen megfogható dolgokat, annyira számotvet a valóság sokoldalúságával és sokszálúságával, oly mélyen látó megfigyeléssel jellemez, hogy az olvasó megsejti az erkölcsi élet felmérhetetlen gazdagságát, ezenfelül azonban iránytűt is kap a kezébe, hogy a tartalomgazdagság közepette értelmileg tájékozódni és eligazodni tudjon. Sehol nem esik bele a múlt individualista etikájának egyoldalúságába. Az erkölcsi élet közösségi vonatkozásait következetesen érvényre juttatja, de egyben visszautasítja azt a kollektivista felfogást, amely a közösséget az etikai érték és erkölcsi felelősség hordozójának vallja. A Theologia lapján külön elismeréssel kell méltányolni az etika metafizikai megalapozásának a szerző által igazolt szükségességét, továbbá a szerző által kitünően képviselt értékrealizmust. A szerző meggyőző alapossággal, egyben eredeti meglátással igazolja, hogy az egyéni erkölcsi értéktudat és a közösségi erkölcsi értékelés az érték- tartalom valóságát nem tudja biztosítani ; a határozott erkölcsi tartalmat kizáró formalisztikus etika pedig lényegében alaptalan, igazolása tudományos képtelenség. A kettő egybekapcsolása sem eredményezhet tudományosan helytálló etikát. Az etika tudományos megalapozásának feltétele a minden- ség felépítésének metafizikai tisztázása. Csak az olyan erkölcsi értékrend lehet érvényes, amely a metafizikailag felderített valóság összalkatával harmonizál (I.). Az érték mivoltát elemezve a keresztény bölcselet állásfoglalásával egybehangzóan megállapítja, hogy az érték tartalmilag kettős mozzanatot foglal magában: realitást és alanyra-vonatkozást (VIII.). Következőleg az erkölcsi értékesség anyaga, tartalma is lelki-szellemi realitás, valóság vagy valóság-oldal. A metafizikai megalapozás betetőzéseként az abszolút értékrend forrását a személyes isteni ősalanyiságban jelöli meg (XV.). A Szent Tamást követő bölcselet nincs egy véleményen a szerzővel az érzelmi és akarati tény közvetlen, belső tudatosságát (228. 1.) és a szellemi tehetségek hármas felosztását (értelem, érzelem és akarat) illetőleg. Nem tartja egészen szabatosnak az abszolút ősvalóság igazolását (79—81. 1.). A katolikus erkölcstan egyöntetű tanítása nem tudja mindenestül magáévá tenni a szerzőnek az igazmondásról vallott felfogását (209—210. 1.). Az igazmondás valóban nem mindig erény, az igazság bevallásának megtagadása vagy elhalásztása lehet erkölcsileg kötelező, az igazság elrejtése lehet erkölcsileg megengedett, de a hazugság erkölcsileg mindig rossz és mindig bűn. Ibrányi Ferenc. Nagy Tibor: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. Dissertationes Pannonicae ex instituto numismatico et arche- ologico Universitatis de Petro Pázmány nominatae Budapestinensis provenientes. Ser. II. no. 12. — 249 oktáv oldal, 1939. A fiatal aquincumi múzeumi assistens, aki archeológiái és az őskeresztény történelemre vonatkozó tanulmányait és kutatásait több évig külföldön IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 91
