Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
A mélyenszántó és gondolatokban gazdag előadás ezután a katolikus egyház jogalanyiságát vizsgálta az autonóm egyházi jog, a nemzetközi jog és az állami jog, különösen a magyar állami jog szerint. A magyar állami jogban a római katolikus egyház jogalanyisága abból következik, hogy a katolikus magyar állam az ilyen kérdésekben a kánoni jog után igazodott ; az 1848 : XX. t.-c. által paritásossá vált magyar állam sem hozott olyan törvényt, mely a katolikus egyház ebbeli szerepén változtatott volna. Az előadást, amely a Magyar Jogászegyleti Tanulmányok és Értekezések című évnegyedes jogászegyleti folyóiratban jelenik meg, előkelő közönség hallgatta meg. Az ülésen résztvett Stolpa József államtitkár, Beresztóczy Miklós min. tanácsos, Huszár Elemér plébános, Navratil Ákos dékán, Szladits Károly, Illés József, Tomcsányi Móric, Moór Gyula, Marton Géza, Szandtner Pál, Eckhart Ferenc, Kuncz Ödön, Nizsalovszky Endre egyetemi tanár. A szakosztály működése elé a legszebb reményekkel tekinthetünk. Reméljük, az lesz, aminek indult : az egyházi jogtudomány, az egyházi jog iránt érdeklődők centruma. Jelentős szerepet kívánunk biztosítani a teológus kanonistáknak éspedig nemcsak a fővárosiaknak, hanem a vidékieknek is. így biztosítható az egyházi és a világi egyházi jogászok együttműködése, amely a Rómában 1934-ben a lateráni egyetemen megtartott nemzetközi jogi kongresszus határozata szerint olyan kívánatos. m. m. Irodalom — Literatur — Bulletin. Báró Brandenstein Béla: Etika. Budapest, 1938. Szent István-Társulat. A szerző az erkölcsi élet egészéről ad egységes, összefüggő, bölcseleti szempontból nézett áttekintést. A mai bölcseleti igényeknek megfelelően az értékelméleti szempontot veszi alapul és értékesíti a fenomenológiai módszert is. Az új úton más vonatkozásban ismert eredetiséggel halad. Tudatosan el akarja kerülni, hogy az etika általános és szegényes tartalmú meghatározásokban megrekedjen, másrészt nem veszi tudatlanra, hogy az erkölcsi élet gazdagságát kereső etikára a mindenkori szerző elkerülhetetlen egyoldalúsága miatt az értékrelativizmus Charybdise vár. Az új miatt nem veti el a régit, se a régi miatt nem hanyagolja el az újat, hanem az ősi értéktudást szerves egységbe fűzi a modern értékmegragadásokkal. Az a körülmény, hogy a mű alapvetően és következetesen végiggondolva értékelméleti beállítottságú, továbbá, hogy a szerző lehetőleg egységes képet akar adni és mindent elmellőz, ami az egységet zavarná, nemkülönben a tartalmi korlátozottság megnyugtatóan megokolják, hogy az etikának különben fontos fejezeteit (cél-okság és végső cél, törvény és gyakorlati elvekkel felszerelt értelem, készségek általában stb.) miért nem tárgyalja a szerző. A mű egyik kiválósága, hogy a fenomenológiai módszert nagy sikerrel alkalmazza. Amikor az életértékről (IX.), a gyönyör, öröm és boldogság értékéről (X.), a hasznossági és hatalmi értékekről (XL), a műveltség, a tudás, a kultúrjavak, a szellemi erő értékeiről (XI!.), a becsület értékéről (XIII.), 90 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN
