Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELET-ÁZSIÁBA 77 vagyunk a tatárjárás után. A tatárok hazánkban nemcsak halomragyilkolták a lakosságot, hanem sokakat foglyokká tettek és elvitték a mai Oroszország s Szibéria területére. Tatár-Mongolország magyarságának nemcsak Baszkiria és Nagymagyarország volt a forrása, hanem IV. Béla király hazája is. Rubruc rajza szerint a Magyarországból fogolyként elhurcoltak szét voltak szórva egész Kipcsakban (Oroszország) és Cathayban (Kína). A mai Délkelet-Orosz- országban pedig csapatostul barangoltak. Húszan-harmincan összeálltak, és mivel sem a tatárok katonái nem akartak lenni, sem pedig raboskodni nem volt kedvük, útonálló rablóbandákká tömörültek és úgy szerezték meg megélhetésüket.1 Rubruc szerint a nagykán udvarában is találhatók magyarok, mint szolgálattevő udvari emberek.1 2 Karakorum, a nagykán székvárosa pedig tele van magyar harcosokkal.3 Találkozott Rubruc magyar kispapokkal is, akik nagyon barátságosak voltak vele szemben. Kumiszt és húst ajánlottak föl neki és kíséretének.4 Használható, értelmes és élelmes fajnak találta Rubruc a magyarokat. Műveltségüket megőrizték ott is. Vallásosságukat nem adták föl a sovány körülményekben sem. Karakorumban a többi keresztény vitézekkel a magyarok is kérték Vilmos testvért, hogy misézzen nekik, hisz már 13 év óta, amióta fogságba estek: non viderunt sacramentum, ex quo fuerant capti (280). Az Itinerarium soraiból arra is következtethetünk, hogy IV. Béla országában szépen megindult a kunok keresztény hitre térítése is. Amikor ugyanis Mangu kán felé tartott utazásában, az egyik napon az egyik kun, latin szavakkal üdvözölt bennünket mondván: Salvete domini.5 Rubruc ama kérdésére, hogy ki tanította a latin köszöntésre, ő elmondotta : hogy Magyarországon a mi testvéreink (ferencesek) keresztelték meg őt, akik erre is megtanították. Mangu nagykán udvarában összetalálkoztak egy Lotharingiából származó metzi asszonnyal, aki a kán egyik keresztény hölgyének a szolgálatában állt.6 Ez a Pascha nevű nő Magyarországon került a tatárok kezei közé. Még egy esettel találkozunk, ahol magyar is szerepel. Amikor ugyanis Rubruc Karakorumból való visszatértében már Örményországban járt, találkozott ott egy domonkosrendi követséggel, amely Perzsián keresztül óhajtott Szartach kánhoz jutni. A követség vezetője a katalán Bernât atya, aki egy magyar testvért is vitt magával. Mivel azonban Perzsiában nem adták meg nekik az utazásra az engedélyt, ez a magyar testvér Rubruccal Tifliszbe ment, míg Bernât atya egy német laikus testvérrel visszamaradt Perzsiában.7 Még egy megjegyzése van az Itinerarium szerzőjének Magyar- országra vonatkozólag az Epilógusban, amidőn azt állítja, hogy a magyar királynak nem lehet több, mint 30.000 katonája.8 Rubruc útirajzából tehát kitűnik, hogy azokban az évtizedekben élénk magyar-járás volt egész Ázsiában. Akkori véreink elpusztíthatatlan 1 XIX. fej. 3. 210. 2 XXVIII. fej. nr. 4-5, 245. 3 XXX. fej. nr. 10., 12, 280-81. 4 XX. fej. nr. 3, 217. 5 XX. fej. nr. 4., 217. 6 XXIX. fej. nr. 2., 252. 7 XXXVIII. fej. nr. 5., 324. 8 Epilógus, nr. 4., 331.
