Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
78 TAKÁCS INCE hitéről, életrevalóságáról és ügyességéről tesz tanúságot egy olyan valaki, aki személyesen látta az ottani körülményeket. Milyen eredménnyel végződött mármost Rubruc missziós vállalkozása? Erre nézve mindjárt azt kell válaszolnunk, hogy az nem állt arányban sem hosszú útjában tett megfigyeléseivel, sem ott időzésével, de talán missziós törekvéseivel sem. Igazában nagyon keveset, talán csak hatot keresztelt meg Mangu nagykán udvarában.1 A kevés fölmutatható eredményt egy jórészben Rubruc jellemében kell keresnünk. Kissé fölényes, temperamentumos, szellemes, rövid válaszokat adó magatartása nem tudta magához vonzani az embereket. Türelmetlenségéről, az utazás közben szenvedett unalmáról ő maga beszél. A XIII. fejezetben elmondja, hogy amikor a sivatagban meneteltek, jól ment a dolguk. Mikor azonban a tatárok sátortáboraihoz értek, leírhatatlan undor és ellenszenv fogta el. Mindenekfölött azonban az vette el kedvemet, hogy amidőn épülésükre néhány szót akartam mondani, tolmácsom azt válaszolta, ne prédikáltass velem, mert nem tudom az ily szavakat visszaadni. És igaza volt.1 2 Rubruc inkább szívével dolgozott, ezért könnyen jött ki a sodrából. Modora kissé rideg volt. Amikor pl. Szartach kánnak, Batu fiának átadta a különféle ajándékokat : bibliát, ruhát stb. és ez azt kérdezte tőle, hogy a bibliában az evangélium is benne van-e? ő lakonikusan így válaszolt: Benne van az egész Szentlrás.3 Batu kán ama kérdésére, hogy Lajos király küldött-e már követséget, ő azt felelte: de igen. Most azonban sem hozzá (Batuhoz), sem Szartachoz nem küldött volna senkit sem, ha abban a hitben nem lett volna, hogy keresztények. A kihallgatás előtt figyelmeztették, hogy Batu előtt két térdre ereszkedjék.4 Majd midőn a kán előtt arról beszélt, hogy égi áldást csak úgy nyerhet, ha kereszténnyé válik, Batu szerényen mosolygott, a többiek pedig inceperunt plaudere manus deridendo nos, hangos nevetésbe törtek ki. Az egyik bálványtemplomban sok istenszobrot pillantott meg. Megkérdezi a pogány papokat, hogy hisznek-e Istenben, s miért gyűjtik a sok istenszobrot? Ezek azt felelik, hogy hisznek egy Istenben. A szobrok csupán egy-egy gazdag ember kedves halottjainak emlékére állnak ott. Erre Rubruc kereken így válaszolt : Tehát mindezt pusztán emberi tekintetből és hízelgésből teszitek ! Igaz, de kevésbbé udvarias és megnyerő. Mangu kán előtt folyton azt hajtogatta, hogy ők azért jöttek, mert azt hitték : Szartach és Batu keresztények. Az sem tetszett a nagykánnak, hogy Szartachhoz mentek először.5 A nagykán táborában kéthavi tartózkodásra kaptak engedélyt, ezt később meghosszabbítottak. A XXX111. fejezetben leírja nagy vitatkozását az ottani mohamedán papokkal. Megragyogtatta dogmatikus ismereteit és vitatkozó készségét. A vitatkozás hevében azonban Mangu kánt is megsértette. Mint kevésbbé tapintatos embert ismerik kortársai is. így pl. Fr. Jacobus 1 XXXVI. fej. nr. 20, 312. 2 XIII. fej. nr. 6., 196. 3 XV. fej. nr. 7. 202. 4 XIX. nr. 7., 214. 5 XXVIII. fej. nr. 18, 251.
