Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
68 PÉTERFFY GEDEON szükségképen érintik a patrisztikus forrásokat is, M. Wittmann sorolja fel összefoglaló nagy munkájában : Die Ethik des hl. Thomas von Aquin, in ihrem systematischen Aufbau dargestellt und in ihren geschichtlichen, besonders in den antiken Quellen erforscht. München, 1933. Wittmann nagyon helyesen mutat rá arra, hogy Szent Tamásnak a tanítását nem lehet egyszerűen az arisztoteliz- mus és augusztinizmus szinthézisének tekinteni, hanem minden egyes részletkérdésben külön és külön meg kell vizsgálni ennek a két elemnek egymáshoz való viszonyát, mely az egyes területeken különböző módokon alakult és más szellemi behatások nyomait is feltünteti. Az eddig ismertetett munkák is meggyőzhettek minket, hogy még nagy és értékes eredményeket ígérő feladatok várnak megoldásra, melyek megérdemlik a skolasztikus bölcselet és teológia művelőinek figyelmét és érdeklődését. Az eddigi eredményekből a magunk számára a következő fontos módszertani elveket szűrhettük le, melyeket más helyen is értékesítettünk.1 Első, alapvető fontosságú feladat, hogy magának Szent Tamásnak a műveit pontos időrendbe állítva megállapítsuk, hogy mely munkáiban, életének milyen korszakaiban foglalkozott a megvizsgálandó kérdéssel. Ennek az analízisnek az a célja, hogy feltárja vájjon Szent Tamás egész életében változatlanul egy álláspontot képviselt-e, vagy pedig van-e fejlődés nála is.1 2 Természetesen nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy milyen szempontból, milyen terjedelemben tárgyalta a megvizsgálandó kérdést, hanem pontos, táblázatokba foglalt összehasonlítását kell adni a felhasznált patrisztikus idézeteknek is, hogy ítéljünk afelől, hogy vájjon egész életében csak ugyanazokat az általánosan ismert idézeteket ismételte-e vagy pedig növekedett-e nála az idézetek száma. Ez az analízis kimutatja azt, hogy Szent Tamás gondolatvilágában a filozófiai elmélyedéssel (aristoteles-kommentárok) párhuzamosan haladt a patrisztikus idézetek számának emelkedése és bővebb fel- használása (Catena aurea). Teológiájának fejlődésében tehát a filozófiai spekuláció és a tradíció anyagának ismerete harmonikusan haladt együtt és mind a kettő egyszerre termékenyítette meg lángelméjét. Az analízis eredménye, hogy keresztmetszetben áttekintve Szent Tamás tanítását világosan láthatjuk azokat a forrásokat, melyeket a kérdéses tétel kifejtésében felhasznált. A felmerülő második kérdés, hogy miként adja vissza az idézett atyák tanát, milyen viszonyban van forrásaival és erre a kérdésre adott válasz foglalja magában a második részletfeladatnak, a tanfejlődés genetikus, történeti leírásának megoldását. A nélkülözhetetlenül szükséges történeti áttekintés megmutatja, hogy Szent Tamás milyen helyet foglal el a teológia történetében a feldolgozandó kérdést illetően, a múltban szereplő fel1 De peccatis capitalibus, doctrina S. Thomae in fontibus patristicis exposita, Romae, Diss. apud Angelicum, 1938, 2 Ilyen összehasonlításokat végzett J. de Guibert S. J. : Les doublets de Saint Thomas d’Aquin. Leur étude méthodique, quelques reflexions, quelques exemples. Paris, 1926, — V. ö. M. Grabmann : Einführung in die Summa Theologiae des hl. Thomas von Aquin,2 Freiburg i/Br., 1928. 8—9. o.
