Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

SZENT TAMÁS PATRISZTIKUS FORRÁSAINAK KUTATÁSA 69 fogások közül melyeket ismer egyáltalán, melyeket tesz magáévá, kiknek a véleményét utasítja el. Ennek a két útnak a bejárása adja meg a lehetőségét annak, hogy a szenttamási tannak tételekbe foglalt, synthetikus összefoglalását adjuk, amelyből rögtön kitűnik és szabatosan meghatározható, hogy Szent Tamás tanításában mi tekinthető önálló és sajátosan tomista elemnek és látható az is, hogy a teológia további fejlődésében milyen befolyást lehet az ő megfogal­mazásának tulajdonítani. Ez a három módszer csak utakat akar jelezni, amelyeken járva minden oldalról megközelíthetjük a felvetett probléma megoldását. Hogy megbízható és pontos eredményt kapjunk, ahhoz még a következő fontos előtanulmányo­kat kell elvégezni, ill. ezek eredményére tekintettel lenni. Elsősorban ismer­nünk kell a középkori tudományos életet, annak egész berendezkedését, az egyetemi életet, tanmenetet stb., főleg pedig az állandóan előforduló és fel­használt fogalmaknak, tudományos műszavaknak pontos, saját koruknak megfelelő értelmét. Grabmann1 és de Ghellinck2 alapvető munkái mellett éppen tárgyunkba vág és ezért alapvető fontosságú M. D. Chenu O. P. cikke «Authen­tica» et Magistralia». Deux lieux théologiques aux XII—XIII. siècles (Divus Thomas, Placentiae, 1925 (28), 257—285. o.), amelyben pontosan megha­tározza, hogy mit értettek a középkorban az «auctoritas» fogalmán, miben állt az «expositio reverentialis» és szembeszáll azzal a véleménnyel, mintha a skolasztikusok tudatosan elferdítették volna a patrisztikus szövegeket. Em­lítésre méltó ugyancsak Chenu és Deman cikke Notes de lexicographie philo­sophique médiévale: Sufjiciens-Probabilis. (Revue des sciences phil. et théol. 1933 (22), 251—290. o.) Másik alapvető fontos kérdés, hogy világosan lássuk magunk előtt a patrisztikus tradíció átszármaztatásának az útját és eldönthessük azt, hogy a skolasztikusok, így Szent Tamás is, közvetlen forrástanulmányok alapján vagy csak kivonatokból, florilegiumokból ismerték az atyák szövegeit. Ennek a kérdésnek a tisztázásához nagyban hozzásegít a középkori könyvtárak állományának ismerete, mert innen láthatjuk, hogy kik voltak azok az atyák, akiknek műveit eredeti terjedelemben olvasták, kiket ismertek csak másod­kézből. Ebben a kutatásban különösen J. de Ghellinck S. J. tűnik ki, aki már a fentebb idézett munkáján kívül összefoglalóan ismerteti és az eddig meg­jelent irodalmat is maradéktalanul feldolgozza a Dictionnaire de Spiritualité- ben (M. Viller S. J. Paris, 1935.) megjelent Bibliothèques című hatalmas cikke (fasc. 5—6, col. 1589—1606.).1 2 3 1 Die Geschichte der scholastischen Methode. Nach den gedruckten und ungedruckten Quellen dargestellt. 2 Bd. Freiburg i/Br., 1909—1911. 2 Le mouvement théologique du XIIe siècle. Études, recherches et documents. Paris, 1914. 3 de Ghellincknek egyéb idevonatkozó tanulmányai : En marge des catalogues des bibliothèques médiévales (Miscellanea Fr. Ehrle, vol. V. 331 — 363. o., Romae, 1924.). — Diffusion, utilisation et transmission des écrits

Next

/
Oldalképek
Tartalom