Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
SZENT TAMÁS PATRISZTIKUS FORRÁSAINAK KUTATÁSA 67 scher Darstellung. Ebben azonban inkább csak leíró felsorolását találjuk az idézett forrásoknak. Nagyobb jelentőségű J. Durantelnek a munkája S. Thomas d'Aquin et le Pseudo-Denis (Paris, 1919.). Durantel kiválik a pontos és egészen az apró részletekbe menő irodalomtörténeti elemzéssel. Megállapítja, hogy Szent Tamásnak az idézetek felhasználásában kettős célja van : először meg akarja állapítani a szerző pontos gondolatát, melynek érdekében használ történeti kritikát is, fordításokat készíttet, másodszor azonban nem azért idéz, hogy megismerje a múlt tanítását, hanem, hogy onnan érveket merítsen a saját tana számára és a tekintély szavával adjon súlyt állításainak. Kiemeli azonban azt, hogy Szent Tamásnak nincs szándékában elferdíteni az idézett szerző gondolatát, ha az eredeti gondolat változást is szenved a felhasználásban. Pontos osztályozását és elemzését találhatjuk nála a különböző előforduló idézési módoknak. Az analízis mellett aránylag kisebb részt tesz ki Durantel munkájában a tulajdonképpeni szellemi hatás kimutatása, amelyet Diony- siosnak tulajdonít Szent Tamás világképe kialakulásában. Leíró, statisztikus felsorolását adja az idézeteknek G. Bardy cikke Sur les sources patristiques grecques de S. Thomas dans la Ire partie de la Somme théotogique. (Revue des sciences phil. et théol. 1923 (12), 493—502. o.) Hasonlóan inkább leíró jellegű S. Ai. Zarb O. P. tanulmánya Le fonti agostiniane del trattato sulla profezia di S. Tomaso d'Aquino, oratio habita in occasione festi S. Thomae, Romae, 1938. Az eddig felsorolt munkák közül messze kimagaslik Grabmann tanítványának I. Backesnek a hatalmas tanulmánya Die Christologie des ht. Thomas V. A. und die griechischen Kirchenväter. (Forschungen zur christl. Literatur- und Dogmengeschichte Bd. 17. Heft 3/4. Paderborn, 1931.) Azzal a történeti és a kéziratos szövegekre is kiterjedő forráskutatási alapossággal, mely Grabmann iskoláját jellemzi, veszi vizsgálat alá Backes a skolasztika történetének egyik legérdekesebb kérdését, a görög atyák műveinek Nyugaton való elterjedését és fokozatos megismerését. Meggyőzően mutatja ki, hogy Szent Tamás még az életében mennyire előhaladt a patrisztikus szövegek felhasználásában és a pozitív források kiaknázásában magasan kortársai fölött áll. Bár Backes nagy mennyiségű pozitív adat fölött rendelkezik, mégsem vész el közöttük és kellően kiemeli a szellemtörténeti szempontokat is, mikor célkitűzésében ezeket mondja : «Geistesleben, organisches Wachstum gilt es zu erforschen, nicht Übereinstimmungen und Verschiedenheiten zu registrieren. Einen Einblick wollen wir gewinnen in die geistige Werkstätte, in der die Schriften des Aquinaten entstanden sind. Wie die Übereinstimmungen und Verschiedenheiten geworden sind, sich herausgebildet haben, das wollen wir wissen. Vorliegende Untersuchung will daher aufhellen, in welcher Weise, unter welchen Bedingungen und mit welchem Erfolg der größte spekulative Genius des Mittelalters bei dem Ausbau seiner Christologie historische Arbeit geleistet hat», (i. m. 5. o.) Szent Tamás tanának forrásaival foglalkozó egyéb munkákat, melyek 5*
